Ha magas vagy, köszönd a neandervölgyinek

2017. március 1. 10:13

A közel 30 ezer évvel ezelőtt kihalt neandervölgyi génjei mind a mai napig hatással vannak életünkre, sőt a Föld lakossága legnagyobb részének génállománya 1,5-4 százaléka a modern ember „ősi unokatestvérétől” származik, köszönhetően a két emberfaj közti párzásnak. A neandervölgyi gének számos emberi jellemzőt befolyásolnak, a legújabb kutatás szerint nagyban meghatározzák magasságunkat, sőt még a lupus nevű immunbetegségre való hajlamunkat is, ám a skizofréniára való hajlamot például csökkenti az ősi gén.

Korábban

A neandervölgyi ember körülbelül 400 ezer évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában, ahová a modern ember mintegy 50 ezer éve érkezett Afrikából. Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a mintegy 28 ezer éve kihalt neandervölgyi ember DNS-ének egyötöde fennmaradt a modern emberi genomban, mivel több tízezer évvel ezelőtt közös utódokat is nemzett a két emberfaj. Azt is megállapították, hogy a modern ember genomjának nagy területein egyáltalán nincs neandervölgyi DNS, más régiókban azonban sokkal több, mint korábban vélték.

Ezt megelőzően már számos vizsgálat elemezte génrendszerünk neandervölgyiektől származó részleteit, amely többek között hatással lehetett a hűvösebb klímákhoz való alkalmazkodási képességre, a köröm és haj egyéb jellegzetességeire, de a zsíranyagcserére is. Továbbá nekik „köszönhetünk” néhány genetikai eredetű betegséget, köztük a diabéteszt, a krónikus bélgyulladással járó Crohn-betegséget, sőt még a dohányzás magatartását, de állítólag a depresszióra való hajlamot is.

A mostani kutatás szerint a neandervölgyi génjei nagyban meghatározzák magasságunkat, sőt még a skizofréniára és a lupus nevű immunbetegségre való hajlamunkat is. (Ez utóbbi betegségre való hajlamot egyébként már korábban is összekötötték a hajdan élt ős génjeivel.) „Több tízezer évvel az utolsó Homo sapiens és neandervölgyi közti párzás után, még mindig kimutatható a génexpresszió” – magyarázta Joshua Akey, a Washingtoni Egyetem orvosi karának munkatársa.

Ám a „génkeveredés” mögötti mechanizmusok megértése igen nehéz feladat a kutatók számára. Míg a DNS-t ki lehet vonni a fosszíliákból, addig az RNS-t – ribonukleinsav, amely a DNS-ben kódolt öröklött tulajdonságok kifejeződésében játszik szerepet – sajnos nem tudjuk. Ezen információforrás nélkül, nem lehetünk biztosak abban, hogy a neandervölgyi gének nem funkcionáltak-e másképpen őseinkben.

A mostani tanulmányban olyan emberek génszerkezetét vizsgálták meg, akikben egy adott gén neandervölgyi és modern emberi változata is megtalálható volt. „Azon területeknél, amelyeket vizsgálat alá vontunk, 25 százalékban találtunk különbséget a modern emberi és a neandervölgyi allélek (génvariációk) között” – mondta Rajiv McCoy, a tanulmány egyik szerzője.

Az aggyal, a herékkel és az X kromoszómával összefüggő gének területén a kutatók nyomát sem találták a neandervölgyi DNS-nek. Az egyik példa szerint pedig az ADAMTSL3-nek nevezett gén neandervölgyi allélja csökkenti a skizofrénia kockázatát, és nagyban meghatározza az adott ember magasságát. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy ezeknek az eredményeknek még további vizsgálatokra van szükségük, hogy egyszer biztos állításként mondhassuk ki őket. „A modern ember és a neandervölgyi közti hibridizáció nagyban megbonyolította a géntérképünk összetettségét. Ez pedig nem egy olyan dolog, ami 50 ezer évvel ezelőtt történt, és már rég nem kell aggódnunk miatta” – magyarázta a kutató.