Az egyenlőbb társadalmakban kevésbé volt elterjedt az emberáldozat

Az egyenlőbb társadalmakban viszonylag csekély esély adódott arra, hogy valakit kiválasszanak egy „magasabb rendű, magasztos cél” miatti halálra, vagyis emberáldozatra. Minél inkább rétegzett és merevebb a civilizáció (vagyis az egyes társadalmi rétegek közötti átjárást szinte lehetetlenné teszik), annál gyakrabban fordult elő, hogy egy alacsonyabb sorból kikerülő egyén ilyen sorsra kerüljön, állítják ausztrál és újzélandi kutatók.

A szakemberek 93 hagyományos társadalmat vizsgáltak meg Tajvantól Madagaszkárig, Új-Zélandtól a Húsvét-szigeteken át Hawaiig, hogy a következő hipotézist alátámasszák, vagy megcáfolják: „az emberáldozat stabilizálja a társadalmi rétegződést, és gyakorlatilag ellehetetleníti a szigorúan behatárolt osztályok közötti mozgás lehetőségét”.

„Míg a vallások fejlődési elméletei főként az erkölcsi meggyőződésre, valamint az adományozási hajlandóságra fókuszálnak, eredményeink egy jóval sötétebb kapcsolatot vázolnak fel a vallások és a modern hierarchikus társadalmak között” – írta Joseph Watts, az Aucklandi Egyetem munkatársa a Nature folyóiratban megjelent tanulmányban. A germán, arab, török, inuit, különböző afrikai, kínai, japán, valamint észak- és dél-amerikai kultúrákban is ismert az emberáldozat, azonban a kutató kiemelte: a régészetből kinyerhető adatok alapján nem mindig lehet különbséget tenni rituális áldozat, valamint egyéb erőszakos halálesetek között.

A kutatás során közös gyökerük, valamint a róluk készült számos elemzés miatt az úgynevezett ausztronéziai kultúrákra összpontosítottak, amely az elméletek többsége szerint Tajvan szigetéről terjedt szét nem csupán a közeli kis szigetekre, de a kontinensekre is. Rokonságuk ellenére a vallási hiedelmeik és szokásaik igen szerteágazóak, az emberáldozat azonban csupán 43 százalékuknál volt megfigyelhető. A „kivitelezésben” is sokrétű módszereket lehetett találni: égetés, fojtás, kínzás, kenuval való halálig tartó ütlegelés, feldarabolás, a ház tetejéről való legurítás utáni lefejezés.

Igen sok átfedést lehetett találni a vallási, valamint politikai „hatóságok” között. Például Polinéziában a törzsfőket az istenek leszármazottainak vélték. Az emberáldozatokat az elit tagjai (törzsfők, papok) bonyolították le, a szenvedő alanyok pedig értelemszerűen az alacsonyabb társadalmi rétegek (foglyok, rabszolgák) közül kerültek ki, magyarázta Watts.

A vizsgált kultúrák közül 20 egalitárius (egyenlőségen alapuló) társadalmat különböztettek meg, közülük csupán ötben volt nyoma emberáldozatnak, míg a 27 darab, különösen rétegzett társadalmak közül 18-ban jelent meg ez az embertelen szokás. „A halálbüntetés ugyanakkor nem mindig nevezhető vallásilag nevezhető emberáldozatnak, azonban az elemzésünkben erre külön ügyeltünk” – tette hozzá a kutató.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült