Kétezer túszt ejtettek a csecsenek a kizljari túszdráma során

A dagesztáni határtól csupán néhány kilométerre fekvő várost lerohanó, mintegy 200-300 fegyverest Szalman Radujev, Dzsohar Dudajev szakadár csecsen elnök veje vezette. A csecsenek egy része hajnalban foglalta el a kizljari kórházat és szülőotthont, a túszokat az emeletekre terelték, és elbarikádozták magukat. Egy másik osztaguk megrohamozta a pályaudvart, s körülzárta a helyi belügyi erők laktanyáját. A támadók az orosz csapatok kivonását követelték Csecsenföldről, és a polgári lakosok kivégzésével fenyegetőztek.

A moszkvai vezetés válságtanácskozása után Borisz Jelcin orosz elnök a leghatározottabb fellépést helyezte kilátásba "a törvényes rend helyreállítása érdekében", de a hatóságok megkezdték a tárgyalásokat. Ám ezek rögtön meg is szakadtak, mert követeléseik nyomatékosítására a terroristák kivégeztek két túszt. Radujev ezután sajtóértekezletet tartott az elfoglalt kórházban, és közölte, hogy Dudajev utasítását követve nem terrorakciót, hanem terv szerinti támadást hajtottak végre "katonai célpont" ellen. Azt is hozzátette, hogy ha megostromolják a kórházat, minden megölt harcosukért tíz túszt végeznek ki.

Egész éjszaka tartó alkudozás után, január 10-én hajnalban a csecsenek a foglyok többségét elengedték, és 165 túszukkal, 11 autóbuszon és két teherautón a csecsenföldi Gudermesz irányában elhagyták a várost. A csecsen-dagesztáni határon a biztonsági erők megállították őket, ezután az 1200 lakosú Pervomajszkoje településen újabb túszokat ejtettek, és a különleges alakulatok támadásától tartva körkörös védelemre rendezkedtek be.

Moszkva ragaszkodott ahhoz, hogy a csecsenek engedjék szabadon túszaikat, mielőtt Csecsenföldre távoznának, emiatt patthelyzet alakult ki: folyt az alkudozás, de közben a szövetségi csapatok harckocsikkal megerősített kettős gyűrűvel vették körül a települést. A csecsen fegyveresek az élő pajzsként az autóbuszokhoz kötözött túszok kivégzésével fenyegetőztek, akiknek száma a helybeliekkel együtt már mintegy 300-ra nőtt. A környező települések mintegy másfélezer lakója maga akart tárgyalni a terroristákkal, s miután átverekedték magukat az első gyűrűn, közölték a csecsenekkel: ha elengedik a foglyokat, a csecsen határig sorfalat állva biztosítják a szabad elvonulást.

Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője, Mihail Barszukov január 13-án ultimátumot adott a túszejtőknek. Ennek határidejét 14-én egy nappal meghosszabbították, de a terroristák nem tettek eleget a felszólításnak. 15-én reggel a biztonsági erők megrohamozták Pervomajszkojét, az FSZB szerint azért, mert a terroristák megkezdték a túszok legyilkolását. A támadók a nehéztüzérséget és légierőt is bevetették, majd házról házra folytatott, napokig elhúzódó küzdelem kezdődött.

A szövetségi erők 17-én feladták a próbálkozást, és a foglyok kivégzésére hivatkozva lövegek és rakéta-sorozatvetők bevetésével zárótüzet zúdítottak a településre, jóllehet ekkor még korántsem volt bizonyított az összes túsz halála, többségük feltételezhetően még életben volt. 18-án a csecsenek egy csoportja Radujev vezetésével váratlanul kitört a körbevett faluból, miközben a közeli Szovjetszkoje felől csecsen alakulat sietett felmentésükre. 20-30 fegyveresnek - köztük Radujevnek - sikerült átjutnia Csecsenföldre, sőt túszokat is magukkal hurcoltak. A biztonsági erők a kitörő fegyveresek többségével végeztek, a felmentő csapatot szétszórták, s még aznap megindították a döntő támadást.

Pontosan ma sem lehet tudni, hogy valójában hány fogoly szabadult ki, illetve hány halálos áldozatot követelt a túszdráma és a fegyveres összecsapás. Az orosz vezetés sokszor egymásnak is ellentmondó adatai szerint a Pervomajszkoje körüli harcok során 40-90 túsz szabadult ki, a többi meghalt, illetve eltűnt. A terroristák közül 29 még a kizljari támadás során, 153 Pervomajszkoje ostromában vesztette életét, és 39-en estek fogságba. Az orosz erők vesztesége a hivatalos adatok szerint Kizljarban és Pervomajszkojében együttesen 35 halott és 135 sebesült volt. Ugyanakkor Dzsohar Dudajev csecsen elnök szóvivője azt állította, hogy a felmentő egység folyosót nyitott, ezen keresztül távoztak Radujev emberei és a túszok.

Radujev már Csecsenföldről indítványozta, hogy a fogságában lévő túszokat cseréljék ki a Pervomajszkojében megsebesült és fogságba esett csecsenekre. Január 22-én megállapodás született arról, hogy a csecsen fegyveresek Csecsenföld keleti részén, Novogroznij településen túszokat adnak át a dagesztáni hatóságoknak a Kizljarban és Pervomajszkoje településen elesett terroristák holttesteiért. Miután a csecsenek megkapták 42 társuk holttestét, január 24-én 45 túsz szabadult ki a fogságból. Január 29-én, majd február 19-én a csecsenek orosz fogságba került 7 társukért cserébe szabadon engedték azt a 17 rendőrt is, akiket még Pervomajszkojéban ejtettek túszul. Ezzel a Kizljarban kezdődött tragikus terrorakció lezárult, ám a csecsen terrorcselekmények még évekig napirenden maradtak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a középkorban és a kora újkorban
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Valóban összeomlott a holland gazdaság a 17. századi tulipánmánia után?
• Mekkora volt a 17. századi holland tulipánmánia okozta pénzügyi összeomlás?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”
• Létezett-e a középkorban „turkáló”?
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?