Évekig szolgálta a budapestieket a „Böske” pontonhíd

A második világháború végén a visszavonuló németek valamennyi budapesti Duna-hidat felrobbantották, így teljesen megszűnt az összeköttetés a Duna két partja között. A szovjet csapatok két hadihidat építettek, amelyek a front elhaladta után a polgári közlekedés igényeit is kielégítették: az egyik Újpesten, a másik Budafoknál működött. Fenntartásukat a magyar hatóságoknak szándékoztak átadni, ám azok vonakodtak ettől, nem lévén megfelelő személyzetük e feladatra. A szovjetek építették meg a déli vasúti hidat pótló szükséghidat, valamint a Horthy Miklós (ma Petőfi) és a Ferenc József (ma Szabadság) híd roncsain álló szükséghidakat is, ezek 1945. március 15-én, illetve április 5-én nyíltak meg. A szovjetek készítették a Manci nevű cölöphidat is, amely a Sziget (ma Radnóti Miklós) utcától a margitszigeti köröndig, onnan pedig a Lukács fürdőig húzódott, és március 27-én adták át.

A szűkebb értelemben vett belvárosi folyószakaszokon azonban csak kompon lehetett átkelni. A zsúfoltságot csak fokozta, hogy a szovjet hajók nem tartották be a fogalomkorlátozásokat, ezért nemcsak éjszaka, hanem nappal is fel kellett nyitni a hidakat. Emiatt felmerültek más műszaki elképzelések is, így egy kötélpályás megoldás, valamint repülőhídé, amelyet a Duna sodrása terelt volna egyik partról a másikra, és nem akadályozta volna a hosszirányú hajóforgalmat, de ezek kapacitása aligha lett volna elég az átkelési igényekhez képest. Végül két pontonhíd épült: az első a szükséghíd kiváltására 1945 júniusában a Boráros tér és a Műegyetem rakpart között, de egy sáv széles lévén csak gyalogosok és kézikocsik közlekedhettek rajta. (A kézikocsi a kor jellegzetes járműve volt, az utcán állandóan lehetett ilyen eszközt húzó embereket látni.)

A Petőfi pontonhidat a város központjában építették meg (Böskének is becézték, mivel az Erzsébet híd mellett állt). A két sáv szélességűre tervezett híd parti nyílásai mintegy 30 méteresek voltak, így a vízszint ingadozásától függetlenül rá lehetett hajtani, bár a rámpa meredeksége változott. A hajókra rácsos vasszerkezet támaszkodott, ez tartotta a fa pályatestet. Az 1945. november 18-i avatóünnepségen részt vett Tildy Zoltán miniszterelnök, Rákosi Mátyás államminiszter, Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter, Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, Vas Zoltán polgármester és Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, valamint szovjet részről több mérnök-ezredes és a hazánkban tartózkodó Ilja Ehrenburg író.

A hidat dr. Széchy Károly, a kereskedelmi minisztérium hídosztályának vezetője, az építkezés irányítója Gerőnek adta át, aki "meleg szavakkal emlékezett meg a nagy munkáról, melyet a mérnöki kar és a munkásság végett a híd felépítésén" - mint arról az Új Szó, a Vörös Hadsereg magyar lakosság számára készült napilapja beszámolt. Gerő Ernő a szovjet hadsereg alakulatainak is megköszönte a híd építéséhez anyagokkal, szállítóeszközökkel és munkaerővel nyújtott segítséget. A budapestiek nevében a létesítményt Vas Zoltán vette át, s kijelentette: "Dacára a reakció hírverésének, mely azt állította, hogy a híd nem készül el, mégis elkészült". "Ez így lesz a Kossuth híd és egész Magyarország felépítésével is" - ígérte meg a polgármester, s a következő két fontos feladatként a vasúti és a villamos összeköttetés helyreállítását jelölte meg a két part között. Vas Zoltán a hídépítés összes munkását vendégül látta, és a közéleti vezetőkkel együtt megünnepelték Tildy Zoltán kormányfő 56. születésnapját.

A Petőfi pontonhídon a megnyitás után naponta mintegy 200 ezer ember, számtalan motoros, lovas és kézi járművek haladt át. 1946. január 11-én a jégzajlás a Boráros téri pontonhíddal és a Manci híddal együtt elvitte, így egy hétre ismét Duna-híd nélkül maradt a főváros: a Kossuth-hidat január 18-án helyezték forgalomba. Az ideiglenes hidakat később kijavították és újra üzembe helyezték, 1946 szeptemberében a Manci hídon 13, a Kossuth hídon 112, a Petőfi pontonhídon 21, a Szabadság hídon 23 ezer fő gyalogolt át naponta. Gépkocsin összesen mintegy 13 ezren, hajón háromezren keltek át a Dunán. A Petőfi pontonhidat a Lánchíd 1949. november 20-i megnyitása után bontották le és Boráros téri átkelőként szerelték újra össze, ahol a Petőfi híd 1952. november 25-i átadásáig működött. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére