„A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből

2015. július 30. 15:30 Murányi Gábor

Rendre „üzemi balesetként” próbálták kezelni a kommunista irányítású országok politikai rendőrségei azokat a váratlan eseményeket, amikor egy gyanúsítottjuk például belehalt a „szakszerűtlen” vallatásba, vagy a szigorú őrizete ellenére sikeres önmerényletet hajtott végre. Ilyenkor az eltussolásra vagy a körülmények összemaszatolására hihetetlen energiákat összpontosítottak. Noha Magyarország, főleg a Kádár-korszakban, ez ügyekben nem volt élen járó, akadt jó néhány titokzatos, máig tisztázatlan história. A legemlékezetesebbek közül ezúttal négyet villantunk fel.

Korábban

„Nekem komoly összefoglaló jelentésre van szükségem!” – ezzel a vészjósló oldalszéli jegyzettel dobta vissza 1948. február 6-án Farkas Mihály, a Magyar Kommunista Párt főtitkárhelyettese Angyal Györgynek, a Magyar Filmgyártó Részvénytársaság (Mafirt) vezérigazgatójának a két héttel korábbi, a szovjet film magyarországi helyzetéről és forgalmazásáról írott 15 oldalas, adatokkal és számsorokkal alaposan megtűzdelt beszámolóját. A levéltári iratokban annak nem maradt nyoma, hogy ezt követően megszületett-e a „komoly” írásmű, az viszont tény, hogy másfél hónap múltán a vezérigazgatót posztjáról leváltották, és mintegy felfelé buktatva az Országos Találmányi Hivatal megszervezésével bízták meg. Alig több mint egy évvel később, 1949 júliusában viszont egy kora hajnali órán az ő lakása előtt is fékezett az államvédelem fekete autója, és augusztus 7-én a 38 esztendős férfi már nem élt.

Letartóztatása utáni sorsáról, haláláról felesége először 1953-ban kapott meglehetősen pontatlan tájékoztatást. Ma sem lehet bizonyosan tudni, hogy mi okozta a halálát. Az ÁVH azt állította, hogy a cellájában öngyilkosságot követett el, ennek módjáról azonban semmit sem közölt. Egy ÁVH-s nyilvántartás viszont azt rögzítette, hogy augusztus elején „betegsége miatt” került a Gyűjtőfogház kórházába, egy 1955-ös halotti anyakönyvi másolatban pedig az olvasható, hogy „a halál oka: ismeretlen”. Mindezek alapján inkább azt lehet feltételezni, hogy az 1939-ben tbc-s tüdőműtéten átesett férfi talán egy rossz helyre mért ütés miatt halt bele a vallatásába.

Murányi Gábor teljes cikkét keresse a Múlt-kor nyári számában