Rúnabotot találtak a középkori fekáliáshordók közelében

2015. május 4. 18:02

A dániai Odense városában - amely egy évvel ezelőtt azzal került a hírekbe, hogy területén hétszáz éves fekáliáshordókra bukkantak - 13. századi rúnavésetekkel teli botot találtak a kutatók. A számtalan régészeti lelet közül kiemelkedő három, egymáshoz illeszkedő fadarab valójában egy egészséget hozó amulett volt.

Korábban

A Dánia egyik legrégebbi településén, Hans Christian Andersen szülővárosában, Odensében feltárt három fadarab mindössze néhány milliméter széles, hosszúságuk pedig 1,2 és 8,5 centiméter között van. Lisbeth Imer, a Dániai Nemzeti Múzeum rúnaszakértője szerint a leletek az oxigénmentes, nedves környezetben kiválóan őrződtek meg, az állagukat pedig a hideg vaj puhaságához hasonlította.

Az eltelt évszázadok során ugyan letöredezett néhány darab az írásból, de a kulcsszavakat sikerült kiolvasni. A szavak latin nyelven íródtak (a rúnaábácé bármilyen nyelvre alkalmazható), s a szakértő a „salu” szó (jelentése: jó egészség), valamint a „Tomme, az ő szolgája” szavak (az ő minden bizonnyal Istenre vonatkozik) alapján arra következtetett, hogy a bot tulajdonosának, egy bizonyos Tomménak az egészséget hozó amulettjéről van szó. A botocska végén lévő törött rész valószínűleg egy karika lehetett, ahová zsinórt akasztva nyakban lehetett hordani a becses ékszert.

A rúnabot kereskedők standjai között feküdt, s a vizsgálatok szerint az 1200-as évekből való, amikor a területen halpiac működött. A középkori kereskedelmi helyszín később északabbra költözött a mai Fisketorvetre (Hal tér).

Habár igen jelentős, a középkori dánok mindennapjait megvilágító régészeti leletről van szó, az odensei ásatás minden bizonnyal a tavaly bemutatott hétszáz éves, a mai napig bűzlő fekáliáshordókról marad emlékezetes. A hordókban eredetileg kereskedelmi javakat tároltak, de idővel latrinákká alakították őket, s egykoron egy közvécé részei lehettek.

A hordók tartalma „kiváló állapotban” őrződött meg, így a kutatók előtt kivételes lehetőség kínálkozott, hogy megvizsgálják, mit ettek az emberek a középkori Dániában. A vizsgálatok szerint a málna, az alma, a füge, a szeder és a szamóca népszerű volt Odensében az 1300-as években, de a vécéből előkerült többek között mohamaradvány, bőr és szövet is, amelyeket valószínűleg WC-papírnak használtak. A dendrokronológiai elemzések szerint a hordók a lengyelországi Kolobrzeg közeli erdő fáiból készültek 1348 és 1358 között, s eredetileg a Lengyelországból származó só Dániába történő szállítására használták őket.