Ontja magából a bizánci hajókat az isztambuli kikötő

2015. január 6. 12:01

A törökországi Yenikapi kikötőjében 2004 óta tartó régészeti munkálatok egyedülálló leletanyaggal gazdagították Konstantinápoly középkori történelmét: ezen idő alatt török régészek összesen 37 bizánci hajóroncsot fedeztek fel, ezekből nyolcat taglal egy még decemberben publikált tanulmány.

Korábban

A kikötő maradványaira a Boszporusz-szoros európai partján fekvő Yenikapi városrészben, a Marmaray-alagút építése során bukkantak még 2004-ben. Az immáron tíz éve folyó feltárási munkálatok során 37, kiváló állapotú elsüllyedt hajó maradványait hozták felszínre, valamennyi hajó a 7. és a 11. század között épült.

Konstantinápoly ókori kikötője az i.sz. 4. században, I. Theodosius római császár (379-395) uralkodása alatt épült és a 10. század végéig használták. A kikötő feltárása során a hajószerkezetek mellett eddig több tízezer különböző más lelet is előkerült, amelyek a több mint 8500 éve benépesült terület történetéről mesélnek.

"Soha korábban nem tártak fel még ekkora számban ilyen kiváló állapotú hajót egyetlen helyszínen" - mondta el Cemal Pulak, az Institute of Nautical Archaeology at Texas A&M University kutatója.

Az International Journal of Nautical Archeology decemberi számában ismertetett nyolc, 7-10. századi hajóroncs arról árulkodik, hogy a bizánci hajóépítők sokkal összetettebb módszereket használtak, mint eddig hitték. Az építéskor ugyanis két "iskola" elemeit ötvözték: az egyik esetben először a hajó törzsét építették meg, a többinél pedig a hajóvázzal kezdtek, és utólag illesztették hozzá a deszkákat. A szakemberek kutatása szerint a vázkialakítás elsőbbsége a 7. században kezdett teret nyerni.

"Nagyon aprólékos és időigényes munka volt, míg megértettük, hogyan épültek meg ezek a hajók, hogyan építették át és használták őket" - nyilatkozta Pulak. "Ily módon arra tettünk kísérletet, hogy megértsük a hajóépítők gondolkodását, a folyamatot, a tudomány és a mérnöki tudás változásait" - tette hozzá.

A nyolc, újonnan vizsgált hajó közül hat ún. kerekhajó volt: ezen hajótípus egy széles, nehézkes formájú jármű volt, amely kizárólag a szél energiájára hagyatkozott haladásában. Hosszuk 8 és 14,7 méter között mozgott, szélességük pedig 2,5-5 méter volt.

A másik kettő roncs hosszúhajó (más néven gálya) volt, karcsú, gyors, nagyjából 30 méter hosszú és 4 méter széles, evezővel hajtott vízi járművek. A Yenikapinál felfedezett 37 hajóroncs közül összesen hat bizánci gálya volt, "az első ilyen típusú hajók a bizánci korból", írják kutatók tanulmányukban.

A felfedezés azért is nagyon jelentős, mert korábban csak könyvekből és művészi ábrázolásokról ismerték a korszak bizánci gályáit, az ilyen forrásokat pedig nagyon nehéz interpretálni. Ennélfogva a hajóroncsok rendkívül fontos szerepet játszanak a bizánci hajók tanulmányozásában - olvasható a tanulmányban.