70 éve léptek a szovjetek a trianoni Magyarország területére
2014. szeptember 23. 10:29 MTI
A második világháborúban hetven éve, 1944. szeptember 23-án lépett a trianoni határok közé szorított Magyarország területére a szovjet Vörös Hadsereg, s ettől kezdve 1945 áprilisáig magyar területen is folytak a harcok. Az akkor érvényes magyar határt azonban már egy hónappal korábban, 1944. augusztus 27-én átlépte a szovjet haderő, elsőként a székelyföldi Sósmezőt foglalta el.
Korábban
Magyarország 1941. június 27-én lépett be a náci Harmadik Birodalom oldalán a második világháborúba, öt nappal az után, hogy a hitleri hadigépezet megindult a Szovjetunió ellen. A döntéssel a magyar vezetés nemcsak a hallgatólagos német elvárásoknak akart eleget tenni: még időben akart csatlakozni a győzteshez. Abban reménykedett, hogy ily módon maga szabhatja meg a hadba lépés keretét, mértékét, miközben úgy vélte, hogy harci cselekményekhez való csatlakozás elengedhetetlen feltétele az addig sikeres revíziós politika folytatásának. E megfontolások utólag hibásnak bizonyultak: a háború menete megfordult, a hadászati kezdeményezés a szovjetek kezébe ment át. A doni áttörés 1943 januárjában a magyar hadtörténet legnagyobb vereségét hozta, a 200 ezres második magyar hadsereg néhány nap alatt katasztrofális vereséget szenvedett.
Horthyék ugyan már 1942 végétől tapogatózni kezdtek az angolszász hatalmaknál egy különbéke lehetősége felől, de a Kállay-féle "hintapolitika" nem vezetett eredményre. A manőverekről tudomással bíró németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, s jóllehet a kormányzó a helyén maradt, a kormány élére a németbarát Sztójay Döme került, és minden téren meghatározó lett a német befolyás.
Miután Románia 1944. augusztus 23-án átállt az antifasiszta koalíció oldalára és hadat üzent Németországnak, a magyar vezetés is egyre inkább hajlott az átállásra. Horthy augusztus 29-én leváltotta Sztójayt, és bizalmasát, Lakatos Gézát nevezte ki kormányfőnek. Lakatos azonnal felvette a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal, ám tőlük azt a választ kapta, hogy a tárgyalásokat a Szovjetunióval is meg kell kezdeni.
Mindeközben a fronton egyre borúsabb volt a helyzet. Északkeleten az Árpád-vonalra visszavont erők augusztus végéig kitartottak, de a román kiugrás után szeptember elején indított, a Déli-Kárpátok hágóit lezárni akaró német-magyar támadás kudarcba fulladt. A visszavonuló magyar hadsereg a Maros mögött, Tordánál védekezésbe ment át, s három hétig tartotta is állásait. Szeptember 13-án a frissen létrehozott, gyenge 3. magyar hadsereg Aradnál indított támadást, hogy fedezze a Bánságból Temesvár felé előrenyomuló németeket. A magyarok bevonultak Aradra, de nem sikerült egyesülniük a németekkel, mivel azok Temesvár előtt elakadtak. A szovjet Vörös Hadsereg szétszakította a magyar arcvonalat, felőrölte a védelmet, s szeptember 21-én éjjel fel kellett adni Aradot. A kivonuló magyar erőket üldözve a szovjetek szeptember 23-ára virradó éjszaka elérték Magyarország trianoni határait.
A hivatalos történelemkönyvekben sokáig az szerepelt, hogy erre Battonyánál került sor, a legenda szerint azért, mert ennek a községnek volt a szülötte a nagyhatalmú kommunista külügyminiszter, Puja Frigyes. A tény az, hogy a 2. Ukrán Hadseregcsoport 53. hadseregének 57. lövészhadteste Lökösháza-Battonya-Nagylak vonalában több ponton lépte át a mai magyar határt. A szovjetek október elején Nagyvárad térségében törték át a 3. magyar hadsereg védelmét, s néhány nap múlva már Debrecen közelében jártak, ahol aztán hatalmas páncélos csata bontakozott ki.
Szeptember 28-án, amikor a harcok már magyar területen folytak, Horthy háromtagú küldöttség élén Moszkvába küldte Faragho Gábor vezérezredest, aki október 11-én előzetes fegyverszüneti megállapodást írt alá a szovjetekkel. Az október 15-i kiugrási kísérlet azonban kudarcba fulladt, Horthy másnap lemondott, miután német nyomásra a Nyilaskeresztes Párt vezérét, Szálasi Ferencet kellett kineveznie miniszterelnöknek, aki tovább folytatta a reménytelen harcot. A szovjetek 1945. február 13-án vették be Budapestet, s április 4-én Nemesmedves birtokba vételével foglalták el teljesen Magyarországot - ez a nap 1990-ig a felszabadulás ünnepe volt. Igaz, ma már ez a dátum sem biztos: hadtörténészek szerint a harcok még egészen április 11-13-ig folytatódtak Körmend-Szentgotthárd térségében.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2010
- Az igazi Trebitsch
- Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
- Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
- Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
- A kannibál gróf kalandjai
- Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
- Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
- Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
- A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 17:05
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 14:20
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én 13:20
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József 11:20
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához 09:50
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával 09:05
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban tegnap
- Nem számíthattak külföldi segítségre, mégis kirobbantották a felkelést a magyar főurak tegnap