Magyar fürdők és kettétört mankók

A termálvíz emberre gyakorolt gyógyhatása már elődeink előtt is ismert volt, és nem egyszer szinte bibliai erőt tulajdonítottak neki – jogosan. Közismert, hogy rengeteg mozgásszervi betegséget gyógyítanak ezek a Föld mélyéből feltörő vizek, amelyek felszín alatti útjuk során magukba oldják azokat az ásványi anyagokat és sókat, amelyek egyes betegségek leküzdéséhez nélkülözhetetlenek. Így fordulhatott elő tömeges mozgásszervi gyógyulás többek között a felvidéki Pöstyénben, ahol a fürdő szimbóluma a kettétört mankó lett, s ezt még szobor formájában is megörökítették. Sőt, a kisvárosban mankó múzeumot is létrehoztak, amelynek bejárata fölött – gondolva a külföldi turistákra és az Osztrák-Magyar Monarchia nem magyar nyelvű polgáraira – még németül is olvasható volt a felirat. A gyűjtemény azoknak a csodálatos gyógyulásoknak állított emléket, amelyek Pöstyénben mentek végbe a fürdőhelyi kezeléseknek köszönhetően, és azokat a mankókat mutatta be, amelyeket a korábbi betegek tömegesen dobtak el, mert már nem volt rájuk szükségük.

Az ókori rómaiak magas fokú fürdőkultúrával rendelkeztek, és amikor a Kárpát-medence dunántúli részét Pannonia provincia néven a birodalomhoz csatolták, ennek jótékony velejárója lett a fürdők építése is. Közülük eddig 15 romjait találták meg a régészek. A mozaikpadlós, falfreskós fürdők a társasági élet színterei is voltak, hiszen sok helyütt építettek hozzájuk éttermeket, kisvendéglőket, ahol az odalátogatók – ideértve a császároktól kezdve az arisztokratákon át a közrendű szabadokig mindenkit – szórakozva eszmét cserélhettek az élet aktuális ügyeiről, és mindeközben fel is frissülhettek.

A thermákban padlófűtést alkalmaztak, így melegítették fel a vizet és a levegőt egyaránt. Mivel a medencékben nők és férfiak nem fürödhettek együtt, emiatt külön épületszárnyakat alakítottak ki. Ahol erre nem volt lehetőség, ott sem tettek engedményt: udvariassági alapon a nők a nap folyamán először, azaz délelőtt, a férfiak pedig délután vonulhattak a thermákba. A fürdésnek meghatározott rendje alakult ki az idők folyamán: először meleg légfürdőt, illetve meleg vizes fürdőt vettek, s ezután következett a hideg vízben való mosdás. A rendszer azonban e tekintetben már nem volt annyira rigorózus, a korabeli alternatívok épp fordítva végezték a műveletet, e szerint először a hideg, majd a langyos és végül a forró vizes helyiségekbe mentek, s a legvégén masszázzsal fejezték be a felfrissítő folyamatot.

Budapesten a mai napig őrzi a Római part elnevezése ennek a kornak az emlékét, amikor az itteni legionáriusok és polgárok meghonosították a fürdőkultúrát, amelyet az őshonos lakosok is előszeretettel átvettek. Aquincum katona- és polgárvárosán kívül a mai Hajógyár-szigeten is volt fürdő, utóbbi a helytartó palotájában foglalt helyet. A rómaiak fürdőépületei azonban nem csak Óbudán, hanem többek között Nemesvámos-Balácapusztán, Balatongyörökön és Örvényesen is megtalálhatók voltak.

Csatári Bence teljes cikke a Múlt-kor nyári számában található

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2013

• Shakespeare elveszett világa
• Bájitalok a régmúltból
• Grace Kelly és Rainier: monarchia á la Hollywood
• Che Guevara Hollywoodban és a vasfüggöny mögött
• Domján Edit-Szécsi Pál: egy szerelem tíz hónapja
• Magyar űrhajósok a zűrben
• A Tenkes kapitánya
• Garibaldi magyar parancsnoka
• Az évszázad magyar műkincsrablása