Politikai számításból vette el JFK Jackie Kennedy-t

2014. május 15. 14:34

Házasságáról, a Fehér Házban töltött hétköznapokról és a férje meggyilkolása felett érzett mérhetetlen fájdalmáról is vall az egykori First Lady, Jackie Kennedy egy dublini papnak azokban a levelekben, amelyek csak nemrégiben váltak ismertté.

Korábban

John F. Kennedy néhai amerikai elnök felesége, Jacqueline Kennedy 1950-ben írországi látogatása során ismerkedett meg a Dublinban élő lazarista pappal, Joseph Leonard atyával. Őszinte, bensőséges kapcsolatuk Leonard 1964-ben bekövetkező haláláig tartott, mely idő alatt számos levelet váltottak egymással. A nyilvánosságra eddig nem hozott dokumentumokat a dublini All Hallows College-ben találták meg; a jövő hónapban kalapács alá kerülő levelek értékét 1,6 millió dollárra becsülik.

Joseph Leonard és Jacqueline Kennedy a dublini Hallows College-ben

Ezek egyikében Jackie élvezettel mesél arról, hogyan lett szerelmes "az USA londoni nagykövetének fiába", ám lelkesedését aggódó sorok követik. "Valamilyen szinten ugyanolyan, mint az apám: szereti, ha futkoshat a lányok után, és unja, amikor meghódít valakit. Ha pedig megházasodik, szüksége van arra, hogy megbizonyosodjon felőle: még mindig vonzó. Ezért flörtöl a nőkkel és bosszant. Láttam, hogy majdnem sírba vitte Anyut".

Jackie mély szomorúságának adott hangot, amikor azt fejtegeti, hogy JFK csupán politikai okok miatt udvarol neki. "Szörnyen bántott, amikor kampányolt és hetekig nem keresett" - írja 1953-ban, még az elnökkel kötött házassága előtt, majd ugyanott hozzáteszi, hogy szerinte férje csak azért házasodott meg, mert "egy szenátornak kell egy feleség".

1953-ban - Jackie ekkor még csak 23 éves - őszintén kiönti a szívét a katolikus papnak. "Talán elvakultam és egy olyan ragyogó világban találtam magam, ahol koronás fők és a Végzet Emberei vannak - és nem egy szomorú feleség... Egy ilyen világ kívülről elragadó lehet, de ha benne vagy és magányos vagy - az olyan, mint a Pokol". A komor hangulatú levelet néhány, házasságban töltött év után egy reménykedő követi: "Sokkal jobb házasnak lenni, mint volt a legelején".

Minden megváltozott azonban az 1963. november 22-i dallasi merényletet követően: Jackie kíméletlen őszinteséggel ír arról, milyen "keserűséget" érzett Istennel szemben, s hogy mennyire nehezen tudott vigaszt találni mélyen gyökerező katolikus hitében. "Azt kell gondolnom, hogy van Isten, különben nincs reményem arra, hogy újra megtaláljam Jacket" - vallotta a néhai First Lady.

A merénylet után Jackie Kennedy egy évig gyászolt, nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és aztán is védte magánéletét. Jóllehet az amerikai közvélemény árgus szemekkel követte a később Arisztotelisz Onasszisz görög hajómágnással házasságra lépő asszony minden rezdülését, Jackie végül nem adott ki önéletrajzot vagy memoárt. A The New York Times amerikai napilapban megjelent nekrológ úgy fogalmazott, "némasága a múlttal kapcsolatban - különösen a Kennedy-éveket és az elnökkel való házasságát illetően - mindig egyfajta rejtély maradt".