2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Szabados életet élt Napóleon első hitvese

2013. június 23. 18:36 MTI

Kétszázötven éve, 1763. június 23-án született Joséphine császárné. Bonaparte Napóleon első felesége a párizsi társadalmi élet ismert alakja volt, szabados, bohém életet élt, amit egy idő után a magát császárrá kikiáltó Napóleon nem nézett jó szemmel, s elvált tőle.

Joséphine Tascher de la Pagerie, egy elszegényedett arisztokrata tengerésztiszt legidősebb leánya Martinique szigetén látta meg a napvilágot. A feltűnően szép lány tizenöt évesen került Franciaországba, s egy évvel később már férjhez is ment Alexandre de Beauharnais-hez, a rajnai hadsereg tábornokához, akitől egy fia és egy lánya született. Férjét, akivel nem sokat élt együtt, 1794-ben a jakobinusok kivégezték, és maga Joséphine is börtönbe került, a halálos ítélet rémével a feje fölött. A terrornak véget vető 1794. július 27-i thermidori puccs után kiszabadult, és a párizsi társadalmi élet ismert személyisége lett. Szabados, bohém életet élt, számos szeretőjének egyike lett Paul Barras is, az országot irányító Direktórium legbefolyásosabb tagja, az ő révén ismerkedett meg a fiatal Napóleonnal.

Joséphine ekkoriban harminchárom éves volt, hat évvel idősebb Bonaparténál, aki a korkülönbség ellenére is beleszeretett a vonzó és szellemes asszonyba. Rövidesen a kezét is megkérte, az anyagi gondokkal küszködő, két gyermeket nevelő Joséphine pedig - némi számítástól sem mentesen - igent mondott a fényes karrier előtt álló katonatisztnek. A polgári házasságot 1796. március 9-én kötötték meg, az okmányon Joséphine négy évet tagadott le, a lovagias Bonaparte pedig másfél évvel vallotta magát idősebbnek.

A mézeshetek után az itáliai hadjárat parancsnokának kinevezett Napóleon magára hagyta a feleségét, aki cseppet sem bánkódott: folytatta régi életmódját, flörtölt, váltogatta szeretőit, jelen volt minden társadalmi eseményen. Malmaisonban pazar kastélyt építtetett, fényűző berendezéssel. Egyvalami zavarta csak: férje levelei, amelyek szinte naponta érkeztek, s mindegyiknek egy volt a refrénje: "Mivel foglalja el egész napját, madame?"

A felszarvazott férj persze hamarosan rájött, mivel tölti idejét felesége, s annyira feldühödött, hogy a válást fontolgatta, erről csak Joséphine gyermekeinek könyörgésére tett le. Az asszony ezután gondosan vigyázott arra, hogy viselkedésével ne okozzon újabb botrányt, különösen, hogy már okot is adott az elégedetlenségre: nem tudott gyermeket szülni, pedig a dinasztia-alapítási terveket dédelgető Napóleon nagyon vágyott egy fiúra. Bonaparte 1804-ben Franciaország császárává koronázta magát, s a koronát felhelyezte Joséphine fejére is.

Szinte percekkel a koronázás előtt - a szertartáson személyesen jelenlevő VII. Pius pápa diszpenzációjával, tanúk nélkül és Joséphine szobájában - megkötötték az egyházi házasságot. Az újdonsült császárné most már szilárdnak érezte helyzetét, hiszen Hortense nevű leánya a császár egyik öccsének - felesége volt, Eugene fia pedig a bajor királyi családba nősült. Újrakezdte hát régi életét, szórta a pénzt és fürdőkúrákat vett, hogy visszanyerje termékenységét, az utód azonban nem született meg.

Bonaparte elunta a várakozást és politikai megfontolásokból új feleség után nézett, akit I. Ferenc osztrák császár leánya, Mária Lujza személyében talált meg. A válásba Joséphine csak hosszas ellenkezés után egyezett bele, a házasságot Napóleon 1809. december 16-án azzal az indoklással nyilváníttatta semmissé, hogy az esketésen nem volt jelen plébános.

Napóleon bőkezűen gondoskodott volt feleségéről: Joséphine megmaradt örökös császárnénak, ajándékba megkapta Malmaisont, rendezték összes adósságát és évi hárommillió frank apanázs is megillette. Malmaisonba költözött, ahol kertészkedett, fényűző mulatságokat rendezett, a császár pedig egészen 1814-es első lemondásáig állta a számlákat. Amikor a koalíció seregei bevonultak Párizsba, az asszony pártfogót keresve I. Sándor orosz cárhoz fordult, akit sikerült is levennie lábáról. Naponta látta vendégül az uralkodót Malmaisonban, 1814. május 24-én is ők nyitották meg a bált, majd hosszan sétáltak a hűvös parkban. A séta során Joséphine megfázott, tüdőgyulladást kapott és május 29-én meghalt.

Napóleon Joséphine iránt érzett vonzalma válásuk után sem szűnt meg teljesen, gyakran meglátogatta, tanácsát kérte, ajándékokkal halmozta el, hosszú leveleket írt neki. Ha a legendának hinni lehet, halálos ágyán utolsó szavai ezek voltak: "Franciaország, hadsereg, Joséphine".

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár