Ipari kémkedés az ókori Egyiptomban

Mikor a legendás gyermekfáraó, Tutanhamon (i.e. 1343–1325) elhunyt, sírját számos értékes tárggyal, köztük két elefántcsont berakásos székkel tömték meg; az egyik páratlan szépségű volt, ébenfából készült, s elefántcsont intarziákkal díszítették. Ezen ülőalkalmatosságok már négyezer éve is divatban voltak az ókori Egyiptomban – nem meglepő, hogy a magas rangú, kényelemhez szokott egyiptomiak rajongtak a székekért, az azonban már annál inkább, hogy az európai vad tájak bárdolatlan törzsfőnökei szintén ezeken pihentek meg.

Eddig mintegy húsz ilyen széket találtak Európa északi részén, legtöbbjüket a németországi Elba felső folyásánál. A felfedezésekre a 19. században került sor; addigra a fa már elenyészett, s csak a bronzból és aranyból készült szegecsek és gombok maradtak meg. A berakott székek első képi ábrázolása egy durván 4500 éves mezopotámiai pecsétről származik, de az egyiptomiak is előszeretettel használták, az előkelőségek például mozgó trónként – azért számított kedvelt darabnak, mert a hosszú lábak miatt a szék (és tulajdonosa) nem süppedt a homokba.

Az a tény, hogy a szépen kimunkált székek Európa északi felén is elterjedtek, arra a felismerésre vezette a kutatókat, hogy a tárgyakat minden bizonnyal itt is, függetlenül az egyiptomiaktól, az ókori mesterekkel párhuzamosan gyártották. Ezt az elmélet most többen is elvetik. „A méret, a dizájn – túl sok a hasonlóság” – magyarázta Bettina Pfaff német archeológus. Egyszerűbben fogalmazva: másolták őket. Mindez azt feltételezi, hogy 3400 éve kellett valamilyen kapcsolatnak lennie Egyiptom és az észak-európai mocsaras vidékek között.

Ez nem meglepő, hiszen a korábbi években több olyan tárgyi bizonyíték is előkerült, ami a bronzkori kapcsolatok kiterjedtségére utal. A német Harz-hegységben élő kovácsok például cornwalli arannyal dolgoztak, míg mások előszeretettel gyártottak mükénéi kardokat vagy ciprusi kötőtűket. „Az európai elitek kommunikáltak egymással” – magyarázta Bernd Zich halle-i régész, hozzátéve, hogy a korszak luxuscikkeit a nagy távolságok ellenére „általában gyalog vitték” egyik helyről a másikra.

A berakásos székeket az különbözteti meg a többi árucikktől, hogy Egyiptomon és az északi területeken kívül nem találtak máshol belőle – se az Alpokban, Olaszország vagy Franciaország területén. Egyes kutatók szerint könnyen elképzelhető, hogy a keresett szék európai elterjedése egy északi kereskedő leleményességének köszönhető, aki egyszerűen ellopta az ötletet.

Erre valószínűleg valamikor III. Thotmesz egyiptomi fáraó uralkodása idején (i.e. 1479-1426) kerülhetett sor, amikor Egyiptom igazi nagyhatalom lett, a birodalom actio radiusa pedig a mai Törökország határáig ért. A hírvivő ekkor vethette papíruszra a szék tervrajzát, amely az ismert ősi karavánutakon keresztül érkezhetett Európa északi felébe.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Közel-Kelet

• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Európaiként az elsők között tette meg a mekkai zarándoklatot Germanus Gyula
• Csak vesztesei voltak a nyolc éven keresztül tomboló iraki-iráni háborúnak 
• Csak néhány száz keresztény élte túl Jeruzsálem muszlim visszahódítását
• Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
• Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
• Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
• Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
• Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát