Ellenzik a kutatók az Altamira-barlang megnyitását

Az elmúlt évtizedben a szakemberek és a közvélemény részéről fokozott figyelem övezte a világ leghíresebb paleolitikum kori festményeit befogadó barlangok állapotában végbemenő állagromlást, így a világörökség részét képező franciaországi Lascaux-t és a Spanyolországban látható Altamira-barlangot. Utóbbi közel tíz esztendeje, 2002 óta van elzárva a turisták elől. Az Altamira-barlang újranyitása 2010 óta van napirenden, de a spanyol szakemberekből álló, az őskori helyszínen tizenöt éven át adatok gyűjtő kutatócsapat továbbra is amellett érvel, hogy a barlang állapota miatt kockázatos lenne újra látogathatóvá tenni a paleolitikum kori műalkotásokat; a témáról a Science magazin többször is beszámolt.

A falfestményeiről híres barlang a paleolitikum művészetének legismertebb lelőhelye, az észak-spanyolországi Santandertől 30 kilométerre nyugatra fekszik. A 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlangban 1879-ben az ásatást vezető Marcelino de Santuolaa kislánya fedezte fel a mennyezeten a festményeket. Valódiságukat csak 20 évvel később ismerték el, amikor Franciaországban is találtak hasonló alkotásokat.

A festmények az úgynevezett magdaléni kultúra idején, i.e. 13 500 körül készülhettek. A barlang sötétszürke sziklafalát, mennyezetét jégkorszak végi állatok, feketével, barnásvörössel és a két szín árnyalataival megfestett bölény-, valamint vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik. Összesen 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban. A legnagyobb üreg a bikák terme, amelyben négy nagy állat található; a bölények termében 21 vörös és fekete színnel megrajzolt állat "rohamozza " a mészkőbarlang alacsony mennyezetét. 1985-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította az Altamira-barlangot.

Politika vs. tudomány

A hetvenes években az Altamira-barlang komoly politikai feszültséget gerjesztett a helyi, a regionális és állami kormányzás szintjei között. A barlangot először 1977-ben kellett bezárni a festmények állapotában tapasztalható romlás miatt, amit a barlangba özönlő turisták nagy száma okozott (egyedül 1973-ban 175 ezren keresték fel a paleolitikum kori festményeket). 1978-ban a barlangot „államosították”, azóta a spanyol kulturális minisztériumhoz tartozik, s az Altamira Nemzeti Múzeum irányítása alatt áll.

1982-ben egy időre újra megnyílt a barlang a látogatók előtt, de rögzítették, hogy évente csak 11 ezer turistát lehet beengedni. 2002-ben aztán ismét be kellett zárni a rajzokon megjelenő fototropikus mikroorganizmusok miatt – ekkor lényegében ugyanaz a folyamat zajlódott le, mint Lascaux esetében ötven évvel ezelőtt. A mikroorganizmusokat a mesterséges fényforrások okozták, ráadásul a vörös színű festményeknél fehér foltok is megjelentek.

A Spanyol Nemzeti Erőforrás Tanácsa (Consejo Superior de Investigaciones Científicas, CSIC) 1996 és 1999 között vizsgálta a barlangot; ekkor a ’Polikróm Terem’ mikrokörnyezeti változásaira koncentráltak, s megállapították, hogy felül kell vizsgálni a Cantabriai Egyetem által 1982-ben megalkotott, a látogatás rendjére vonatkozó szabályokat. Sergio Sanczhez-Moral és kollégái arra jutottak, hogy a harminc évvel ezelőtti rendelkezések miatt a turisták által okozott korrózió a természetes folyamatok 78-szorosa lehet.

A fototropikus mikroorganizmusokra először 2000-ben lettek figyelmesek a ’Polikróm Teremben’, igaz, csak elenyésző mennyiségben. A szakértők ekkor arra figyelmeztettek, hogy a mesterséges fények folyamatos jelenléte miatt ezek növekedésnek indulhatnak, ami végül be is következett, ezért került sor két évvel később a barlang újbóli bezárására. A kulturális minisztérium által felállított CSIC két ízben, 2003 és 2005, illetve 2007 és 2009 között végzett kutatást, amely során a barlang mikroklímáját vizsgálták meg. A szakértői bizottság következtetését a minisztérium birtokába jutott környezeti, mikrobiológiai, geokémiai és hidrológiai adatok is alátámasztották.

Támad a gomba

Az Altamira-barlang 2002-es bezárása a festmények állagmegőrzését tekintve jó döntésnek bizonyult. Ugyan a zöld fototropikus organizmusok terjedése megállt, de néhány folt továbbra is látszik, ráadásul a barlang falának korróziója sem szűnt meg. A spanyol kutatócsapat a turisták által okozott hatásokat modellezte, több száz olyan esetet vizsgált meg, amikor látogatók érkeztek a barlangba. A szakemberek szerint, ha a barlangot ismét megnyitnák, akkor megnövekedne a hőmérséklet, a páratartalom és a széndioxid-mennyiség, a páralecsapódás és a korrózió miatt pedig tovább romlana a festmények állapota. A szakembereket az is aggasztja, hogy Lascaux után 2007-ben az Altamira-barlangban is megjelent egy gombafaj, azt követően, hogy 2006 októberében régészeti ásatásokat végeztek a barlangon belül.

2010 óta többször is felmerült, hogy újra megnyitják a barlangot, amivel növelni lehetne a helyi turizmusból befolyó összeget. Tavaly év végén a múzeum igazgatótanácsa azt vetette fel, hogy nemzetközi bizottságot kellene felállítani, amelynek az lenne a feladata, hogy megnézze, a barlang állapota megengedi-e a látogatók fogadását. A spanyol kutatókból álló csapat üdvözli a döntést, de egyúttal reményét fejezte ki, hogy az új szakembergárda felhasználja az általuk tizenöt éven át gyűjtött adatokat, s aláhúzza markáns, a bezárás fenntartását hangoztató véleményüket.

Gyuricza György, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársa, barlangkutató sem helyesli a barlang megnyitását, mint fogalmazott, jelenleg nincs olyan megoldás, amely egyszerre tenné lehetővé, hogy a festmények is megmaradjanak és a turisták is jól érezzék magukat. A barlangoknál az ajtónyitogatások és a reflektorok használata ún. lámpaflóra (zöld mohaszőnyeg) kialakulásához vezet, ez történt Lascaux-nál és az Altamira-barlangban is, a barlangkutató szerint ezt adott esetben LED-világítással ki lehet küszöbölni.

Gyuricza György hozzátette: az emberi jelenlét gyökeresen felforgatja az adott barlang mikroklímáját, ezért csak továbbra is a gondosan előkészített expedíció indokolt, „mégse mehetnek le az emberek gázmaszkban”, ennek hiánya viszont széndioxid-kibocsátással járna. A "barlang pedig nem kápolna", ott nincsenek emberi körülmények, megoldást a festményekről készített másolatoknak az üregek mellett kialakított múzeumokban való kiállítása jelentheti – magyarázta Gyuricza György a Múlt-kornak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról