Egyáltalán nem vicces Goebbels

türelmes. de vicces?

Az 1961-ben született Kai Wessel rendező filmjében - Chaplin 1940-es Diktátorához hasonlóan - a főnáci és a zsidó kisember hasonlósága a helyzetkomikum alapja: mindkettejük szerepét Ulrich Muehe alakítja. Goebbels, a náci propagandaminiszter meglátogatja a koncentrációs táborban a zsidó kabarészínészt, Harry Geduldigot (Geduldig németül türelmest jelent), de helyette Geduldig jön ki, aki a főnáci egyenruhájában még Hitlert is megtéveszti, majd egy pártrendezvényen mond beszédet.

A téma vígjátékként történő cselekményesítése félévszázados tabut sért meg Németországban: a német filmekben mindezidáig nem szerepeltek svasztikák, vagy karlengető nők és férfiak, a szereplők között nem találkozhattunk Adolf Hitler nevűvel, és a helyszínválasztás is gondosan elkerülte a koncentrációs táborokat. Ez az első német vígjáték a korszakról, a második világháborús szereplésről és a Holokausztról. Nem német rendezők Charlie Chaplintől Roberto Benigni-ig már több ízben találták meg a vígjáték tárgyát a nácizmus és a fasizmus szörnyű felszíne mögött. De maguk a németek "a katasztrófát", ahogyan ők gyakran hívják, túl fájdalmasnak érezték ahhoz, hogy ne tragédiaként láttassák.

A megjelenítés kényes voltát bizonyítja az is, hogy ezúttal 18-szor írták át az SWR közszolgálati hálózat által gyártott film forgatókönyvét (Peter Steinbach műve), s a sugárzás előtt két éven keresztül csak külföldi fesztiválokon tesztelték a filmet. Az ARD először elhalasztotta a Hitler születésnapjára, április 20-ra tervezett bemutatót is, mert a csatorna vezetői végül úgy döntöttek, az időzítés legalábbis a jó ízlés határát súrolja. Ezt követően november 20-ára esett a választás, amely egyrészt protestáns vallási ünnep Németországban, másrészt a bemutató a német-holland focimeccs közvetítésének idejére esett. Így nem csoda, hogy még a 3-1-es német vereség ellenére is 11 millió néző volt kíváncsi a meccsre és csupán 2,4 millió a vígjátékra.

A Die Welt című konzervatív napilap kritikusa elismerte a precedensértékű feladat nehézségét és az alkotók erőfeszítését, de éppen a humort hiányolta a vígjátékból: "A komédiának nem feltétele a történelmi pontosság, csak a humor” – írta a Die Welt . "Sajnálatos módon a Goebbels und Geduldig ez utóbbi szempontból teljes bukás." A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora szerint "nem valami mulatságos."

Egyes kritikusok szerint a baj igazán a szatirikusan ábrázolt Goebbels figurájával van: "Jól tudjuk, hogy Goebbels sokkal többet tett beszédek írogatásánál" – mondta Dr. Jürgen Michael Schulz, a berlini Freie Universität filmtörténésze. "Goebbels volt a Holokauszt egyik értelmi szerzője. Ebben a filmben viszont csak beszédeket mond."