A náci múlt feldolgozása mintát jelentett a kommunista múlthoz

Anna Kaminsky elmondta, hogy az alapítványt a német parlament, a Bundestag 1998-ban bízta meg a volt NDK kommunista pártja, az NSZEP által alkalmazott diktatúra feldolgozásával. Ehhez a munkához a náci múlt feldolgozása mintát jelentett, mégpedig abból a szempontból, hogy milyen hibákat nem szabad újból elkövetni.

Ennek kapcsán kiemelte: el kellett kerülni azt az úgynevezett hallgatási paktumot, ami a náci rezsim bukása utáni (Nyugat-)Németországot sokáig jellemezte, azaz hosszú időn keresztül nem foglalkoztak az elkövetett bűncselekmények, a felelősség, valamint az áldozatok témájával. Mindez meglehetős késéssel, mintegy 20 évvel a fasiszta diktatúra után kezdődött csak - emlékeztetett az igazgató, hangsúlyozva, hogy ugyanezt a hibát a kommunista múlt feldolgozásakor már nem lehetett elkövetni.

Ebből kiindulva a Bundestag már 1990-ben meghozta a kommunista diktatúrára vonatkozó, első törvényeket, amelyek a többi között előirányozták a tettesek megbüntetését és - ami legalább ennyire fontos volt - az áldozatok jogainak helyreállítását. Ezek a törvények minden jó szándék ellenére nem voltak tökéletesek, azokat az elmúlt években igyekeztek ugyan javítani, de teljesen még nem sikerült. Az alapítvány éppen ezért nagy súlyt helyez arra, hogy a keletnémet kommunista diktatúra egykori áldozatainak helyzete minden tekintetben javuljon - mondta el az igazgató.

Anna Kaminsky felhívta a figyelmet arra is, hogy a német egyesülés után az illetékes hatóságok mindenekelőtt az egykori keletnémet állambiztonság tevékenységét vizsgálták. A diktatúra feldolgozása kezdetben kizárólag az állambiztonság, a hírhedt Stasi múltjának feldolgozását jelentette. A diktatúra azonban mindenekelőtt pártdiktatúra volt, nem az állambiztonság, nem a hírszerzés irányította az államot, hanem a kommunista párt.

Az igazgató hangsúlyozta: amit a Stasi múltjának feldolgozása terén sikerült elérni, azt ki kell terjeszteni az egész diktatúra működésére. Vizsgálni kell azt, hogy kinek a kezében volt a hatalom, ki parancsolt az állambiztonságnak, de vizsgálni kell azt is, hogy annak idején hogyan viselkedtek az emberek, miként alkalmazkodtak a túlélés érdekében, illetve milyen kompromisszumokat vállaltak. Az alapítványnak ezeket a mechanizmusokat kell elemeznie.

Egyfajta deficitként említette, hogy még mindig túl keveset lehet tudni a diktatúra egészének működéséről. Túl gyakran fordul elő, hogy - mint fogalmazott - "látványos leleplezésekre összpontosítunk". Ezek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A diktatúra jóval több volt látványos leleplezéseknél - fogalmazott az igazgató.

A fiatalok felvilágosításával kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy ezen a téren az elmúlt években javult a helyzet Németországban. A tankönyveket, a tanterveket átdolgozták, és egyre több az olyan tanár, aki rendkívül nagy elkötelezettséggel foglalkozik a témával. Ez azonban még mindig nem elég, még mindig sok az olyan diák, aki jóformán semmit nem tud arról, hogy Németország és Európa keleti felében kommunista diktatúrák működtek.

Kaminsky úgy ítélte meg, hogy a náci és a kommunista diktatúra egyes strukturális jellemvonások alapján természetesen összehasonlítható. Ugyanakkor annak a nézetnek adott hangot, hogy a két diktatúrát mégsem lehet egy lapon emlegetni. A kettőnek eltérő ideológiai gyökerei voltak, különböző hatalmi formákkal, illetve eszközökkel rendelkeztek, amit semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ebből kiindulva a különbségek feltárását rendkívül fontosnak nevezte.

Az alapítvány igazgatója úgy vélte: nem baj az, hogy a mai Németországban ma is vannak viták az egykori NDK működéséről. Ezek a viták fontosak, de túl későiek - jelentette ki. Azt ugyanakkor Anna Kaminsky botránynak nevezte, hogy egyes keleti tartományokban - például Brandenburg tartományban - a helyi törvényhozás tagjai között egykori Stasi-alkalmazottak lehetnek, illetve az igazságszolgáltatás területén vagy a rendőrség kötelékében dolgozhatnak.

Ugyancsak botrányosnak, illetve erkölcsileg tarthatatlannak tartotta, hogy a Stasi múltját vizsgáló szövetségi hivatal alkalmazásában még mindig 50 olyan személy áll, akik az egykori keletnémet állambiztonság alkalmazottai voltak. Azok az emberek, akik annak idején részt vettek az elkövetett jogtalanságokban, azok aktív közreműködői voltak ilyen "érzékeny" állásokban nem dolgozhatnak, és különösen nem egy olyan hivatalnál, amely a Stasi-múlt feldolgozásával foglalkozik. Számukra máshol kell állást találni - jelentette ki az igazgató.

Végezetül Anna Kaminsky hangsúlyozta: a Bundestag támogatja a kommunista múlt feldolgozását, alapítványa a parlamenttől megértést, odafigyelést és segítséget kap.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?