Védhetetlenek-e Izrael 1967-es határai?

A Jordán folyó nyugati partjáról, erről a stratégiai fekvésű fennsíkról való teljes kivonulás nyomán Izrael központi térsége csakugyan sebezhetőbbé válna egy támadás vagy invázió esetén. Egyes szakemberek azonban úgy vélik, a nagy hatótávolságú rakéták, tömegpusztító fegyverek és a kiber-hadviselés korában másutt nagyobb kockázatok fenyegetik a zsidó államot - különösen abban az esetben, ha a majdani palesztin állam demilitarizált lesz.

Izrael az 1967. június 5-én kitört hatnapos háborúban szállta meg a Nyugati partot (Ciszjordániát), Kelet-Jeruzsálemet, a Golán-fennsíkot és a Gázai övezetet. Utóbbiból 2005-ben, egyoldalú lépéssel, kivonult. Benjámin Netanjahu kormányfő azonban azt állítja, hogy a többi területről történő kivonulás - még egy tárgyalásos rendezés eredményeként is - jóval nagyobb veszélyt jelentene hazája biztonságára.

A 67-es határok mögé történő visszavonulás nyomán Izrael "derekának" legkeskenyebb szakasza alig 15 kilométerre szűkülne; Jeruzsálemet három oldalról palesztin terület venné körül; a legfontosabb izraeli repülőtér pedig alig néhány kilométerre kerülne a határtól. Amennyiben ellenségeskedés törne ki, Izrael legnagyobb városai sebezhetővé válnának rakétákkal végrehajtott támadásokkal szemben.

A szakértők viszont emlékeztetnek arra, hogy a 67-es háborút Izrael ugyanezekről a határokról kiindulva vívta meg, és történetének legfényesebb katonai győzelmét aratta. Jelenleg pedig nyomasztó haditechnikai fölénye révén olyan pozícióban van, hogy képes megvédeni magát minden külső fenyegetéssel szemben.

"A földrajznak csupán korlátozott szerepe van egy háborúban. Ami feltétlenül elkerülendő, az az, hogy egy országot gyűlölködő szomszédok vegyenek körül" - mutatott rá Martin van Crefeld, a jeruzsálemi Héber Egyetem hadtörténésze. Szerinte Netanjahu ragaszkodása a Jordán folyó stratégiai fekvésű völgyének ellenőrzéséhez kedvezőbb volna Izrael biztonsága szempontjából, ám "nem feltétlenül szükséges".

Az amerikai elnök sem akarja a 67-es határok pontos visszaállítását. Múlt heti beszédében úgy fogalmazott, hogy az izraeli-palesztin békeszerződésnek "az 1967-es határvonalakon" kell alapulnia, amelyeket "kölcsönösen elfogadott területcserék révén" módosítanak. A palesztinok elfogadták ezt az álláspontot, ám csak minimális módosításba lennének hajlandók belemenni a 67-es határokhoz képest. Az általuk esetleg feladott területek helyett cserébe ugyanakkora területre tartanának igényt Izraelen belül, amit Netanjahu máris elfogadhatatlannak nevezett.

Elődei közül ketten - Ehud Barak és Ehud Olmert - viszont olyan békeszerződést ajánlottak fel a palesztinoknak, amelyben helyet kapott Izrael visszavonulása a 67-es határt megközelítő vonalakig. Egy harmadik volt kormányfő, Ariel Saron pedig "referenciapontnak" nevezte az 1967-es határokat.

Iszaak Ben-Iszrael egykori parlamenti képviselő, a légierő nyugalmazott tábornoka szerint a dolog ennélfogva nem annyira katonai megfontolásokról szól, hanem inkább politikáról és szomszédsági kapcsolatokról. Mint rámutatott, Belgiumnak és Hollandiának sincsenek védhető határai, s a múltban többször is érte őket invázió. "Ám ez ma már irreleváns, hiszen nincsenek külső ellenségeik" - tette hozzá. Ben-Iszrael úgy véli, hogy a jelenlegi kormányfő viszonyulása a határok kérdéséhez borúlátó felfogást tükröz, amely szerint a majdani béke nem feltétlenül jár majd együtt az ellenségeskedés beszüntetésével.

Az izraeli közvélemény a jelek szerint egyetért Netanjahuval. Egy szerdán közzétett felmérés tanúsága szerint a lakosság 61 százaléka ellenzi az Obama által javasolt formulát a palesztinokkal történő megbékélés fejében, és csupán 27 százalék helyesli azt.

Gióra Eiland, egy másik nyugalmazott tábornok szerint Izrael biztonsági doktrínája soha nem azon a feltevésen alapult, hogy a békekötés nyugalmat fog eredményezni. Ilyen körülmények között pedig igenis jelentősége van a területek fölötti ellenőrzésnek.

Nagy hatótávolságú rakéták már ma is képesek Izrael egész területét elérni, ám ha Izrael kivonulna Ciszjordániából, akkor az onnan indított rövid hatótávolságú rakéták is elérhetnék Izrael "szívét": Jeruzsálemet, a nemzetközi repülőteret és Tel-Aviv térségét. Egy demilitarizált palesztin állam - amelybe a palesztinok állítólag hajlandóak volnának belemenni - kizárná a harckocsik, tüzérség és harci repülőgépek jelentette fenyegetést. Ugyanakkor nem gátolhatná meg vállról indítható rakéták becsempészését. A Gázai övezetet kormányzó Hamász szélsőségesei a földsávból számtalan esetben lőttek ki ilyen rakétákat izraeli településekre.

Izrael különösen sebezhetővé válna azáltal, hogy a területcserék többsége várhatóan (a megszállt területeken létesített) zsidó telepeket érintené, semmint stratégiai pontokat, például Jeruzsálem környékén vagy a Ben Gurion repülőtér közelében - mutatott rá Eiland. A nyugalmazott tábornok emlékeztetett: illetékesek véleménye szerint Izraelnek a Nyugati part legalább 12 százalékát meg kellene tartania legfontosabb biztonsági igényeinek kielégítése érdekében. A 2008-ban folytatott béketárgyalásokon Olmert kormányfő 6 százalékhoz ragaszkodott, míg a palesztinok 1,9 százaléknyi területről lettek volna hajlandóak lemondani.

Van Crefeld hadtörténész szerint viszont azoknak a zsidó telepeknek egy része, amelyekhez Izrael feltétlenül ragaszkodik, valójában még sebezhetőbbé tenné Izrael majdani határait. "A Nyugati part úgy nézne ki, mint holmi ementáli sajt. Ementáli sajtot pedig lehetetlen megvédeni. Az 1967 júniusa előtti állapot azt mutatja, hogy Izrael tökéletesen képes megvédeni magát" - hangoztatta Crefeld.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek