Kiszárították volna a Földközi-tenger egy részét

2011. április 28. 09:02

Egy 1929-ben megjelent, meglehetősen ambiciózus terv a partokhoz közeli tengerfeneket kiszárította, a vizet pedig a Szaharába vezette volna, megteremtve egy új kontinens, Atlantropa alapjait.

Korábban

Hermann Sörgel (1885-1952) építész legmerészebb terve a Gibraltár köré tervezett duzzasztógát volt. Ez a szerkezet áramot termelt és kétszáz méterrel csökkentette volna a tengervíz szintjét, ezáltal a Földközi-tenger térségében hatalmas területek váltak volna művelhetővé és gyarmatosíthatóvá a következő generációk számára. A víz „természetesen” a Szaharába került volna, Sörgel ugyanis a sivatag helyén egy hatalmas, termesztésre alkalmas területet képzelt el.

A Mediterráneum süllyesztése – a Szahara öntözése (Panropa Projekt) címet viselő, négyoldalas pamfletben közölt tervet 1929-ben Lipcsében nyomtatták ki. Sörgel nem az egész térséget tervezte kiüríteni, csupán annyit szeretett volna lecsippenteni a Mediterráneumból, hogy azt könnyen átnevezhesse. Sörgel úgy gondolta, hogy így 660 ezer négyzetkilométernyi föld, Németország és Franciaország együttes területe kerülhetne vissza, megteremtve egy teljesen új kontinens alapjait.

A Mediterráneum és Észak-Afrikai partjai mentén a kiszáradt tengerfenék nyomán megnövekedett Atlantropa a három részre osztott gazdasági szféra egyik pillére lett volna az Egyesült Államok és Ázsia mellett. Szicília és Olaszország területe megnagyobbodna, de Sörgel a görög szigeteket is egyben, hatalmas összefüggő területként képzelte el. Sörgelt a több száz, esetleg ezer part menti város jövője sem tántorította el eredeti céljától – az építész mindent alárendelt grandiózus tervének.