Romantikus költőnek köszönhető a Frankenstein sötét világa

A romantikus költő 5000 kisebb-nagyobb változtatást végzett a megjelenés előtt álló kéziraton - állítja Charles Robinson, az amerikai Delaware-i Egyetem professzora a Guardiannek adott interjúban. Szerinte Shelley kulcsfontosságú részeket változtatott meg, amelyek ezáltal jóval élőbb és egyben sötétebb képet festenek Victor Frankenstein szörnyéről. Az ő érdeme lehet, hogy a szörny haja `sötét` helyett `ragyogó fekete` lett, és az is, hogy a teremtmény Victor szemében `jóképű` helyett `gyönyörű`.

Mary Shelley

A professzor az oxfordi Bodleain Könyvtárban folytatott szövegkritikai vizsgálatok során figyelt fel az eltérésekre. Ezek hamarosan könyv formájában is böngészhetők: októberben jelenik meg a The Original Frankenstein című munka, amelyből azt is kiolvashatjuk, hogy Mary és Percy a közös munka során a kéziratok oldalán is hagytak széljegyzeteket, amelyekben egymás munkáját értékelték. Sokszor együtt dolgoztak a kéziraton: ágyukban ülve írták a szörnymesét.

A regény egy 1816-os genfi utazás során született meg, amikor az akkor még első felségével házas Percy és Mary a tó mellett, Byronnál vendégeskedett. A rettenetesen rossz időjárás miatt alig tudták kitenni lábukat a házból, és a természetfölötti események megvitatása, no meg egy rakás német kísértettörténet elolvasása után döntöttek a saját mű megírásáról.

Robinson szerint Percy Shelley javításai gyakran sokkal érthetőbbé tették ifjú felesége mondatait, és sokszor sokkal baljósabbak is lettek a fejezetek. Éppen ezért az Ozymadias és az Óda a nyugati szélhez című romantikus borongások szerzőjeként ismert költő sötét világa jelentős hatást gyakorolhatott a történet tónusára is. Az 1818-ban megjelent Frankenstein nem véletlen lett hát a klasszikus horror irodalom gyöngyszeme: a különböző testrészekből mesterséges lényt alkotó kutató hübrisze pedig a mai napig aktuális maradt.