Testvéri tanácsok a megszállás előtt

Június-július eseményei, megnyilvánulásai egyre karakteresebbé tették azokat az elválasztó vonalakat, amelyek áthidalhatatlan akadályokat jelentettek a kompromisszumos megoldás számára. A dokumentumból is kiviláglik, hogy Kádár reformok iránti elfogadóbb felfogása egyre szűkebb ösvényen érvényesülhetett, és július közepére már az MSZMP állásfoglalásaiban is a `szocialista erők` térvesztése és a szocializmus ellenes tendenciák felerősödése, térnyerése feletti aggodalom került előtérbe.

A KB Külügyi Osztálya által készített és Politikai Bizottsági június 11-ei ülésen elfogadott tájékoztató még úgy fogalmazott, hogy `nincs közvetlen ellenforradalmi helyzet`, a CSKP vezetése kezében tartja a megkezdett reformfolyamat irányítását, egyúttal támogatásáról biztosította Alexander Dubcek első titkár politikáját. A július 20-ai jelentésben már `bizonyos aggodalomról` és az ellenforradalmi erők elleni határozott fellépés szükségességéről olvashatunk: `a szocializmus elleni erők támadásainak a visszaverését nem tartjuk kielégítőnek és aggodalommal figyeljük a jobboldal térnyerését`.

A dokumentum keletkeztetésének időpontja esetében nem hagyható figyelmen kívül két fontos mozzanat. Az egyik a magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai tárgyalásai június 27. és július 4-e között. Az erről készített beszámoló jelentés már a jugoszláv politikai-gazdasági válságra utalva figyelmeztet arra, hogy "szocializmust csak központosított vezetéssel nem pedig az anarchia kiszélesítésével lehet építeni". Sokat sejtető az a megfogalmazás is, amely szerint "közös mérlegelés és megoldás keresés" szükséges az MSZMP, ill. az SZKP részéről annak érdekében, hogy erősödjenek a "szocializmus pozíciói" Csehszlovákiában.

Természetesen a kádári vezetés már ismerhette a SZKP KB július 4-én kelt, a CSKP KB Elnökségéhez intézett levél tartalmát, ami újabb mozzanat volt a magyar párt felfogásának változásában. Ebben a figyelmeztető - "elvtársias nyíltsággal, őszinteséggel" megfogalmazott - levélben már megjelenik, hangsúlyozottabbá válik az egész Prágai Tavasz kezelését döntően meghatározó realitás: a Varsói Szerződés egységének kérdése. Moszkva szocializmus modellje, ill. hegemóniájának biztosítása szempontjából a "jugoszlávosodás" vagy a "szociáldemokratizálódás" elfogadhatatlan volt, a "Brezsnyev-doktrína" még rövid távon sem tette lehetővé a különutas elképzelések megvalósítását.

Az emberarcú szocializmus - ma már idealistának, naívnak tekinthető - dubceki értelmezése olyan tabukat döntött meg, olyan folyamatok előtt nyitotta meg a zsilipeket, amelyek jóval túlmutattak mind a jugoszláv, mind a kádári "gulyás-kommunizmus" keretein. Olyan társadalom-lélektani alapra kívánta helyezni a párt által vezetett szocialista típusú demokráciát, amely alulról építkezve, társadalmi aktivitásra és pluralizmusra támaszkodva, legitim alapokon tartja meg a CSKP (vezető) szerepét. A társadalom önkéntes támogatásával egy népfront jellegű összefogás mögött a nemzeti önállóság karakteresebb érvényesítése is megjelent ezekben a hetekben csehszlovák politikában.

A jelentés elkészülte előtti napokban, július 18-án hozták nyilvánosságra a CSKP KB Elnökségének állásfoglalását, amelyben a Varsói Szerződés július 14-15-ei (varsói egyeztetésen elfogadott) levelében megfogalmazottakra reagált. Az öt kelet-európai kommunista párt (SZKP, MSZMP, NSZEP, BKP, LEMP) komoly aggodalmának adott hangot, hogy a "külső és belső reakció letéríti a szocializmus útjáról" Csehszlovákiát.

"Ez már nem csak Csehszlovákia belügye, hanem veszélyezteti az egész szocialista közösség érdekeit" - fogalmazott félreérthetetlenül a pártvezetők levele. "A szocializmus hívei [...] számíthatnak a szocialista országok támogatására" kijelentés akár egy kódolt üzenettel is felért, és beleilleszkedett a kommunista internacionalizmus, a "testvéri segítségnyújtás" korábbi (Magyarország - 1956.) és későbbi (Afganisztán - 1979.) gyakorlatába. A CSKP KB Elnökségének állásfoglalása nyílt szembenállásként volt értelmezhető, mert megvédte a reformok tartalmát. Kitért a múlt hibáitól való hiteles elhatárolódás és a felelősök felelősségre vonásának igényére, sőt az internáltak esetében jóval túllépett a kommunista áldozatok kártérítésén. (Ezekre a Korom-jelentés is utal.) A CSKP állásfoglalás megerősítette: a "társadalom lelki megnyerésével" kívánja a szocializmus "csehszlovák útját" kiépíteni.

A dokumentumok az ArchívNeten