Titkokat rejt Magerius mozaikja

Hatalom és gazdagság az amfiteátrumban

Ki fizette a viadalokat?

Ha feltételezzük, hogy Magerius azért tartotta az állatviadalt, mert elnyert egy városi tisztséget, akkor hol volt ez a város? Ha abból indulunk ki, hogy vidéki villájának a város közelében kellett lennie, akkor csupán négy hely jöhet szóba, ahol volt amfiteátrum: Hadrumetum (Sousse: 37 km légvonalban), Thysdrus (el-Djem: 26 km), Thapsus (25 km) and Leptiminus (20 km). Kézenfekvő az a feltételezés, hogy El-Djem amfiteátrumáról van szó, amely a római világ egyik legnagyobb arénája volt. Egy ilyen hely költségei azonban sokkal magasabbak voltak, mint amit Magerius fizetett.

A vezető tisztségek viselőitől azt várták, hogy épületet építsenek, lakomát adjanak, vagy játékokat rendezzenek. Egy kisebb város megválasztott aedilisétől kb. 500 denarius adományt lehetett elvárni, a nagyobb metropoliszok (Karthágó, Utica, Hadrumetum vagy Leptis Magna) magistrátusai ennek tízszeresét, vagy még többet fizettek. Mageriustól 2000 denariust kértek, ami messze alatta marad a legfelső összeghatárnak, vagyis nem egy nagyobb városról van szó: ezek alapján csak Thapsus vagy Leptiminus marad.

Magerius valószínűleg olajbogyót is termesztett, és érdekelt volt az olajexportban. Az olajat állatbőrökben szállították a kikötőkbe, ahol a szállítás előtt amforákba töltötték át. Leptiminus a legközelebbi kikötő, mindössze 20 km-re fekszik Smirattól. A város amforagyártásáról is híres volt. Végül pedig Magerius villájától út vezetett egészen Leptiminusig.

De kik voltak a telegeniusok (Telegenii), akik az állatviadalokat szervezték? Az észak-afrikai amfiteátrumokban főleg állatvadászatokat (venationes) tartottak, amelyeket a Telegenii (vadászok) társaságai rendeztek. A rómaiak szigorúan felügyelték ezeket a hivatásos társaságokat, nehogy tiltott, felforgató tevékenységeket folytassanak. Mindegyik társaságnak külön jelképe, száma és istene volt, legtöbbször Bacchus/Liber Pater, aki a mozaikon is látható.

A szervezők nem csak profi vadászokról gondoskodtak, de a leopárdokat is ők szerezték be. Az ókori Észak-Afrikában könnyű volt leopárdokat találni, de felmerül a kérdés, hogy a viadalokon használt állatok valóban vadak voltak, vagy fogságban tenyésztették őket? A nagymacskák általában fogságban is jól szaporodnak, és további bizonyítékok is ezt a feltételezést erősítik. A mozaikon látható négy leopárd nyakában ugyanis virágfüzér van, és a vadállatok nemigen tűrnék, hogy borostyánt vagy kölest akasszanak a nyakukba. A vad leopárd ösztönösen elbújik a harc elől, és mozdulatlan marad, amíg harcra nem kényszerítik. A fogságban tartott állatokat azonban látványosabb harcra szoktatják.

A mozaik nem csupán egy előadás ábrázolása, hanem rituális jelentése is van. Magerius azért áldozott oly sok pénzt a mozaik megalkotására, hogy megörökítse páratlan dicsőségének pillanatát, és halhatatlanságot biztosítson neki. Az előadás sem csupán a városlakók szórakoztatására szolgált, hanem vallási tartalommal is bírt: a Crispinus és Victor nevű leopárdokat Diana istennő növényével, a kölessel díszítették, míg a Romanus és Luxurius elnevezésű állatok Bacchus/Liber Pater jelképét, a borostyánt, viselték. Az embereket is ilyen jelképekkel ánrázolták: Hilarinus tunikájának övét négy kölesszár díszíti, ami azt jelenti, hogy nemcsak az állatokat, de az embereket is az isteneknek szentelték. A leopárdokból kiömlő vér is fontos mozzanat: a véráldozat biztosította az elkövetkező időszak termékenységét.

Bacchus (Észak-Afrikában Liber Pater, akit gyakran a punok Shadrapa istenével azonosítottak) volt az állatviadalok szervezőinek (Telegenii) patrónusa, akit a növények, az élet és a szőlő levének isteneként tiszteltek. Gyakran ábrázolták tigrisek, párducok és leopárdok társaságában. Diana a vadászat istennője volt, így szorosan kapcsolódott az állatviadalokhoz. A i.sz. 2. században élt görög Artemidórosz álmoskönyvében olvasható, hogy ha valaki azt álmodja, hogy arénában van, és állatokkal harcol, az jót jelent. Ha rabszolga, akkor nemsokára elnyeri szabadságát, ha szabad ember, akkor pedig meggazdagszik.

Mageriusnak valószínűleg nem ilyen álma volt, ő inkább olyan hatalomról és gaszdagságról álmodott, amelyet az amfiteátrumban megkapott. Olyan pillanat volt ez, amelyet kincsként őrzött egész életében. Valószínűleg boldog lenne, ha tudná, hogy még 1800 évvel később is emlékeznek rá.

1. Az ókori világ egyedülálló állatviadala lehet
2. Hatalom és gazdagság az amfiteátrumban