Akár 8000 kilométert is megtettek az ókori polinézek

2000 évvel ezelőtt Szamoa és Tonga tengerészei egyre keletebbre merészkedtek, hogy felkutassák a Csendes-óceán távolabbi szigetcsoportjait is, többek között a Cook-szigeteket, Tahitit és a Marquesas-szigeteket: i.sz. 900-ra a legtöbb földdarabot benépesítették, végül pedig eljutottak Hawaiira is.

A tudósok eddig úgy gondolták, hogy ezek az utak véletlenszerűek vagy egyszeri alkalmak voltak, de a legújabb kutatások szerint a szigetlakók az eddig hittnél sokkal nagyobb navigációs tudással rendelkeztek. Ennek ellenére még vita folyik arról, mennyi utazásra és kereskedelemre került sor e távoli, kelet-polinéziai szigetek között benépesítésük első éveiben, és a Hawaiit elérő hajósok visszatértek-e kiindulásuk helyszínére. A hawaii szóbeli hagyomány ugyanis tele van a Tahitira ill. Tahitiról induló utazások történeteivel, de mostanáig a bizonyítékok hiányában mindez csupán legenda maradt.

Kenneth Collerson és Marshall Weisler, az ausztráliai Queensland Egyetem kutatói úgy gondolták, hogy az 1930-as évek végén a Tuamotu-szigetek korallzátonyain talált 19 kőbalta (kenuk és más fából készült tárgyak faragására alkalmas fejszéhez hasonlító eszközök) eredetének meghatározása segíthet a legenda valóságtartalmának bizonyításában. Mivel a balták vulkanikus bazaltból készültek, valószínűleg a terület valamelyik vulkanikus eredetű szigetláncának egyikéről kerülhettek oda, talán éppen Hawaiiról. Tuamatou csak i.sz. 1200 után emelkedett ki a tengerből, ezért a kőeszközök az ezutáni utazásokhoz szolgálnak bizonyítékul.

A geokémikus Collerson, aki a földköpenyben zajló folyamatokat tanulmányozta, jól tudta, hogy a különböző típusú szigetekről származó bazaltok nyomelemei és izotópjai jellegzetes képet mutatnak. A kutatók ezért centiméternyi darabokat vágtak le a fejszékről, amelyeket aztán összehasonlítottak a Csendes-óceán különböző területeiről összegyűjtött adatokból álló adatbázissal. A legközelebbi bazaltforrás a Society-szigetek lettek volna, de a kutatók által vizsgált fejszék a Marquesas-, Pitcairn- és Ausztrál-szigetekről származnak, ami egy kiterjedt utazást feltételez.

Az egyik balta a Hawaiihoz tartozó Kahoolawe-szigeten található bazaltból készült. "Az egyetlen másik hely a Földön, ahonnan származhatott, az az Atlanti-óceán közepén lévő valamelyik sziget" - de ez elég valószínűtlen feltételezés. A kutatók két év alatt kétszer is ellenőrizték eredményeiket, mielőtt azt közzétették volna a Science tudományos folyóiratban.

Tuamotu

Collerson és Weisler kutatásai megerősítik azt, amiben már több tudós is egyetért, miszerint az ősi polinézek lenyűgöző navigációs képességekkel rendelkeztek. Az év elején egy másik kutatócsoport azt jelentette be, hogy polinéziai csirkecsontokat talált Chilében, ami megerősíti, hogy ezek az ügyes hajósok már i.sz. 700 és 1390 között elérték az Újvilágot.

A kőbaltával kapcsolatos eredmények Geoffrey Irwin antropológus elméletét is alátámasztják, aki, miután maga is végigkövette egy vitorláscsónakon a letelepedés feltételezett útvonalát, úgy véli, hogy a polinézek szisztematikusan népesítették be a Csendes-óceáni szigeteket. A tudós arra is rámutat, hogy egy antropológusokból álló csoportnak kizárólag az égbolton látható tájékozódási pontok segítségével sikerült megtenni a Tahiti és Hawaii közötti, egy hónapig tartó utat.