Bocsánatot kérhetnek a templomosoktól

A Vatikáni Titkos Levéltár kiadásában október 25-én jelenik meg a `Processus contra Templarios` című könyv, amelynek kapcsán az illetékesek azt ígérik, hogy végre helyreállhat a lovagrend egykori tekintélye. A mű olyan, eddig ismeretlen pergamenrészleteken alapul, amelyeket 2001-ben Barbara Frale kutatónő fedezett fel a pápai állam archívumában.

A rég elveszettnek hitt dokumentum a templomosok V. Kelemen pápa előtti meghallgatását és perét írta le, amely aztán meglepő módon az eretnekségek alóli azonnali pápai felmentéssel zárult. Frale elmondása szerint a pergamen megtalálásakor nem hitt a szemének, amely csak azért keveredhetett el, mert valaki a 17. századi iratok közé tette.

Bocsánatot kérhetnek érte: templomosok a máglyán

A Chinon pergamen bemutatja, hogy per során a templomosok elmesélték a beavatási szertartásukat, ahol a jelöltek leköpték a keresztet, megtagadták Jézust és egy nekik felkínálkozó férfi hátsó felét, köldökét és száját is meg kellett csókolniuk. A dokumentum szerint a lovagok ezt a furcsa ceremóniát azzal magyarázták a pápának, hogy mindez azt a megaláztatást szimbolizálja, amelyet a szaracénok fogságába esve kéne elszenvedniük. A pápa ezt megértve feloldozta őket, ám a francia uralkodó nyomására a döntést hamarosan felülvizsgálta és a lovagokat elítélte. Frale szerint mindez nyílt bizonyíték arra, hogy a templomosok a pápa szerint nem voltak eretnekek, és így az egyházfő hamarosan bocsánatot is kérhet tőlük.

A templomosok a középkor egyik legerősebb katonai és gazdasági szervezetét jelentették. A rend titkossága azonban a végtelen találgatások mellett összeesküvés-elméleteknek szolgált táptalajul, így egyesek szerint ők találták meg és őrizték a Szent Grált is. Ezt az elképzelést tükrözi a rend filmes megjelenése is: A Da Vinci-kód mellett az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban is láthattuk őket - írta a Daily Telegraph.

A valóság azonban egy kicsit prózaibb: a rend bukásának gyökerei a 13. század végi közel-keleti hatalmi átrendeződésben keresendők. 1291-ben a Szentföld végleg elveszett a keresztények számára, és ez kihívást jelentett a lovagrendeknek is. Létüket igazoló új feladatot kellett találniuk maguknak. A másik két nagy lovagrend (a német lovagok és a johanniták) könnyebb helyzetben voltak, mint a templomosok, mert ők a harc és a zarándokok védelme mellett betegápolással is foglalkoztak.

Ugyanakkor mindkét rend megtalálta azt a lehetőséget, ahová a kereszténység védelmében és terjesztéséért vívott harc eszméjét transzportálhatták: a német lovagok a pogány poroszokkal és más szláv népekkel, a johanniták pedig a szintén pogány törökökkel szemben harcoltak még hosszú évtizedeken keresztül. A templomos rend számára a megoldás talán a saját állam létrehozása lett volna - mint amilyen a johannitáké Rodoszon, vagy a német lovagoké a Balti-tenger partján -, de ez nem sikerült nekik, mert szembe kerültek az egyre erősödő Francia Királysággal.

Ilyen körülmények között került sor a perre a templomosok ellen, amely végül a rend bukását okozta. 1307 októberében IV. (Szép) Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen nap leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása miatt.

Fülöpnek sikerült elérnie, hogy V. Kelemen pápa a vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlassa a templomosok rendjét. A rend akkori nagymesterét, Jacques de Molay-t is Párizsba csalta, börtönbe záratta, majd 1314-ben máglyára küldte. A templomos birtokok java része a francia király (illetve az adott terület uralkodója) és a többi lovagrend, főként a johanniták kezébe került. Ezek a rendek felvettek a tagjaik közé számos volt templomos lovagot is - olvashatjuk a templomosok oldalán.