Sisi kulcsszerepet játszott a magyar kiegyezésben

Magyar támogatást kapott a fiatal császárné

A királyné meggyilkolását követően a magyar megemlékezésekben Erzsébetet a haza megmentőjének, gondoskodó édesanyjának, a magyarok Nagyasszonyának nevezték, alakját Árpád-házi Szent Erzsébettel és Mária Teréziával állították párhuzamba. E különleges tisztelet egyik alapvető forrása, hogy a korabeli magyar közvélemény a kiegyezés létrejöttét nagy mértékben Erzsébet szerepének és tevékenységének tulajdonította. A politika iránt oly kevéssé érdeklődő császárné ugyanis minden rendelkezésére álló eszközt latba vetett császári hitvesénél Ausztria és a magyar nemzet kapcsolatának helyreállítása érdekében.

Kultuszát azonban egy másik, nem kevésbé figyelmen kívül hagyható szempont is táplálta: az udvar és a vezető magyar politikusok azt az ambivalens érzelmi kötődést szerették volna vele feloldani, amely az 1848/49-es szabadságharcot leverő Habsburg dinasztia és a magyar nemzet között feszült. Az 1867-es kiegyezéssel egy olyan új alkotmányos államrend alakult ki, amelyben azt a Ferenc Józsefet emelték törvényes uralkodóvá, akinek nevéhez a szabadságharc véres megtorlása fűződött. Hogyan lehetett a nemzet egyszerre királyhű úgy, hogy közben nem tagadta meg a 48-as eszméket sem? Ezt a dualizmus teljes korszakán végigvonuló dilemmát Sisi bájos alakja oldotta fel.

A szobor avatása 1932-ben

Ausztria és Magyarország viszonyának alakulásában meghatározó időszak volt az 1866. júniusban kirobban porosz-osztrák háború és 1867. február, Andrássy miniszterelnökké való kinevezése között eltelt nyolc hónap. Ez alatt a bő fél év alatt dőlt el Magyarország sorsa, hogy lesz-e kiegyezés, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. A császári pár levelezését tekintve ezek azok a hónapok, amelyek során Erzsébet rendkívül energikusan tevékenykedett a magyarok érdekében. Az 1866. július 3-án Königgrätznél elszenvedett megsemmisítő vereség után Ausztriának szükségszerűvé vált a magyarokkal való megegyezés.

A katasztrófát követően - nyilván az udvar ösztönzésére - a császárné azzal a nem titkolt szándékkal és küldetéssel utazott Budára, hogy személyesen győződjön meg a dinasztia iránt mutatkozó magyarországi hangulatról. Erzsébet megjelenését Budán a korabeli magyar sajtó egyből Mária Terézia "menekülésével" állította párhuzamba. Mint 1741-ben, a magyarok most sem hagyták cserben az ifjú császárnét: Erzsébet a pár naposra tervezett látogatás helyett a háborús időszakot végig Budán töltötte gyermekeivel. Bizonyára magyar hatásra, innen ostromolta férjét leveleivel a megbékélést sürgetve.

A császárné magyarok iránti rokonszenve és érdeklődése azonban korábban kezdődött. 1864-ben magyar származású felolvasónő került Sisi mellé Ferenczy Ida személyében, és közismert, hogy a két nő hamarosan a legszorosabb barátságba került egymással. A fiatal magyar leány elkötelezettsége és tisztelete Deák és Andrássy iránt pedig nagy hatással lehetett Erzsébetre is. 1866 januárjában Ferenczy Idán keresztül a császárné élénk politikai levelezésbe kezdett Andrássyval, természetesen magyarul.

A porosz-osztrák háború Ausztriára nézve kedvezőtlen alakulása felgyorsította Bécs és a magyarok közeledését, ám Ferenc József még mindig vonakodott találkozni a magyar politikai vezetőkkel. Erzsébet - a korábban rá egyáltalán nem jellemző módon - nagyszabású agitálásba kezdett férjénél a magyarok érdekében. 1866. július 13-án kétségbeesett hangvételű levelet írt Budáról Majláth György udvari kancellárhoz, hogy járjon közben a császárnál azért, hogy nevezze ki Andrássyt Magyarország miniszterelnökévé. Politikai aktivitását mutatja, hogy július 15-én önálló tárgyalásokba kezdett Andrássyval. Kettejük találkozójáról másnap rendkívül aggódó és szinte követelőző hangú levélben számolt be férjének.

"Éppen most érkeztem Königseggégtől, (Königsegg grófnő Erzsébet főudvarmesternője volt) ahol Andrássyval beszélgettem, természetesen négyszemközt. Andrássy kifejtette nézeteit tisztán és határozottan. Megértettem őket, az a meggyőződésem, hogy ha megbízol benne, de feltétlenül, akkor mi is, s nem csak Magyarország, hanem a Monarchia is megmenthető. ... Beszélj tehát mindjárt vele, fenntartás nélkül teheted, mert biztosíthatlak róla, hogy nem olyan férfi, aki mindenáron szerepet akar játszani, s állás után kapkod. ... Amije van eszét, országos befolyását a lábad elé rakja. Most utoljára kérlek, Rudolf nevében, ne szalaszd el az utolsó pillanatot. ... Kérlek, táviratozz mindjárt, mihelyt megkaptad levelem, vajon Andrássy a ma esti vonattal Bécsbe utazzék-e. Reggelre megint odarendelem Paulához, (Königsegg grófné) ott közlöm vele a válaszod. Ha nemet mondasz, ha az utolsó órában még csak önzetlen tanácsra sem hallgatsz, akkor igazán vétkezel mindannyiunk ellen. Akkor nem tehetek mást, megnyugszom, abban a tudatban, hogy bármi történjék is, én majd becsülettel jelenthetem ki Rudolf előtt: elkövettem mindent, ami erőmtől telt. Balsorsod nem szárad a lelkiismeretemen."

1. Magyar támogatást kapott a fiatal császárné
2. Tárgyalások az érzelmekre hatva