Spanyol hajótöröttekkel kereskedtek az indiánok

A hajó túlélői voltak az első európaiak, akik Amerika északnyugati részén kapcsolatba kerültek az őslakosokkal. A későbbi években az indiánok és a 19. századi telepesek felhasználták a hajó faanyagát és az ott talált méhviaszt. Még a folklórba is bekerült a hajóról származó kincs története, amit állítólag a Neahkahnie hegységben ástak el. A legenda elterjedésével azonban újabb és újabb kérdések merültek fel. Milyen volt a hajó, és mikor süllyedt el? Voltak-e túlélők? Milyen hatással volt az őslakos amerikaiakra? Vannak-e maradványok a dűnék alatt, vagy minden az óceán fenekén fekszik?

Mindezek alapján a múlt héten egy kutatócsoport kezdte meg a "Méhviasz hajó" első átfogó régészeti tanulmányozását, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre. "Egy jól ismert hajóról van szó, amely az elmúlt 150 évben nagy figyelmet kapott, és nagyon eltérő vélemények és elképzelések keringenek róla. Célunk ezért az, hogy elválasszuk a tényeket a legendától" - mondja Scott Williams, a projektet vezető régész, az olympiai Natural Resources Conservation Service munkatársa. A hajóroncs megtalálása igazi kihívásnak tűnik, mivel a partvonal és a vízalatti dűnék állandóan változnak. Néha méhviasz-darabok tűnnek fel a parton - két évvel ezelőtt egy szörföző talált három darabot -, de utoljára 80 évvel ezelőtt láttak a parton a hajóról származó tárgyat.

A gálya valószínűleg kettétörhetett, és az egyik felét a vihar a part felé sodorta, míg az ágyúkat is szállító, nehezebb alsó rész elsüllyedt. A kutatók bonyolult érzékelő berendezések segítségével próbálják felkutatni a roncsokat. Sheldon Breiner geofizikus (Menlo Park-Kalifornia) magnetométerrel vizsgálta át a területet, és öt lehetséges helyet jelölt meg, ahol a hajó előfordulhat, de ezek közül egyik sincs a tengerpartnál. "A tengerfenéken talált öt mágneses rendellenesség mind hajónak tűnik. Az egyik valószínűleg egy ágyút rejt, amelyet ezzel a műszerrel könnyen fel lehet ismerni. Az adatok még elemezni kell, de nagyon izgatott vagyok, hogy mit találtunk"- mondja Breiner. Williams azt reméli, hogy legkésőbb a nyár végéig búvárokkal és távirányítású víz alatti kamerákkal tudják átvizsgálni a tengerfenéket.

Egy másik kutatás során Curt Petersen, a Portlandi Állami Egyetem geológia professzora és cunami-szakértője radarokkal vizsgálta a park felszíne alatti részeket. Peterson és kollégái az 1700 januárjában bekövetkezett 9-es erősségű földrengés és az azt követő cunami nyomait kutatják. A professzor szerint az előzetes adatok azt mutatják, hogy a térséget földrengés és szökőár sújtotta, valamint a roncsok lehetséges nyomaira is rábukkantak, de további elemzésekre és vizsgálatokra van szükség. A szökőár segíthet azt is meghatározni, melyik hajó süllyedt el Nehalem Bay közelében.

Az eltűnt gályákról készített feljegyzések és más bizonyítékok alapján ugyanis két hajóra szűkítették a találatok számát: a Santo Christo de Burgos 1693-ban, a San Francisco Xavier pedig 1705-ben tűnt el. Ha a Santo Christo de Burgosról van szó, akkor az 1700-as szökőár kisodorta volna a fából készült hajótestet a dűnékre, és a méhviasz, valamint a többi tárgy sokkal nagyobb területen szóródott volna szét, mint a San Francisco Xavier esetében.

A kutatók felhasználják Eb Giesecke történész szakértelmét, aki már 50 éve kutatja a hajóroncsot. A portlandi születésű történész 1954-ben kérdezte ki Nehalem Bay idősebb lakosait, hogy mit tudnak a hajóról és a helyéről: a beszámolók szerint az 1920-as években még gyerekek játszottak a hajómaradványok között.