Túlnépesedés és sírrablás fenyegeti a dél-amerikai Római Birodalmat
2007. május 21. 12:00
Korábban
Olvadó piramisoktól a hegyvidéki szállodákig
MK: Mi a véleménye a perui kormányzat Chan Chanban és Machu Picchuban folytatott örökségvédelmi kampányairól? Mit tesznek és mit tehetnek a kulturális és régészeti örökség védelmében?
Gy.J.: Perunak óriási hátránya van Mexikóval szemben: Mexikóban ugyanis kőből épültek a piramisok, míg Peruban döntően agyagtéglákból. Ez a megoldás sivatagi körülményekre lett kitalálva és ott nagyon is működőképes. A vályogtéglák a szárazság idején jól beválnak, és azzal a nagy előnnyel rendelkeznek, hogy nagy mennyiségben felhalmozva hatalmas súlyt képesek megtartani. Így a legnagyobb perui piramis - a Holdpiramis - építéséhez körülbelül 143 millió téglát használtak fel, és mivel nagyon széles az alapja, rendkívül stabil. A gyenge pontja a vízállóság (ha víz éri a téglákat, akkor a pezsgőtablettához hasonlóan mállanak szét), ám ez elméletileg nem jelenthetne problémát.
A széles körben ismert El Nino jelenség azonban 7-9 évente rendszeresen megjelenik a perui partoknál, és főképp a perui tengerpart északi részén - ahol Chan Chan és a többi nagy romváros található - hatalmas esőzéseket okoz. Óriási lefolyástalan tavak keletkeznek, a folyók hatalmasra duzzadnak, árvizek pusztítanak, és a piramisok is szétfolynak. Ezzel igazából nem lehet mit kezdeni, egyes történetileg, régészetileg, művészeti szempontból fontos részeiket különböző vegyi anyagokkal próbálják konzerválni, míg másokat befednek.
Chan Chan bejárata |
Egy másik szégyenletes dolog, hogy sokszor szemétlerakónak használják a romterületeket, hiszen ezekben az országokban nincs megfelelően megoldva a szemét elhelyezésének kérdése, ami ugyanakkor óriási mennyiségben keletkezik a hatalmas városokban. Amikor először jártam Peruban, döbbenetes volt, hogy a városok közeledtét a sivatagot beborító szeméthegyek és az azok felgyújtásából származó bűz jelezte. Mindez nagyon komoly veszélyt jelent a régészeti területekre is, még akkor is, ha Chan Chan a világörökség része, tehát elméletileg a peruiaknak kötelessége lenne annak megőrzése. Ez azonban nem könnyű egy 20 négyzetkilométeres romváros esetében, aminek csak a magja - uralkodói paloták, szertartási központok - 6 négyzetkilométeres, és a műemlékvédelmi, régészeti eszközökkel való védelme igen költséges.
Machu Picchu esetében másról van szó: magáncégek - némi állami támogatással - az egész régiót szeretnék privatizálni. Ez nem feltétlen a tulajdoni, hanem inkább csak a használati jog hosszú távú monopolizált átruházását jelenti. Ez történt a helyi vasútvonallal, amely az egyetlen megközelítési lehetőséget jelenti a romvárosba, mivel a völgyben szerencsére nem építettek aszfaltutat. A vonal magánkézbe adásával a vasúti jegyek ára is drasztikusan emelkedett: a korábbi 8 dolláros út ma 80 dollárba kerül. Bár kötelezték őket egy szociális vonat fenntartására, amely a helyiek olcsó közlekedésére szolgált, pár évvel ezelőtt egy földcsuszamlás Machu Picchu fölött elzárta a továbbvezető utat, amit azóta sem hoztak helyre, mert az nem jelent számukra hasznot.
MK: Mit tehetnek a perui hatóságok a műkincsrablások és sírok kifosztása ellen?
Gy.J.: Hát nem túl sokat. Olyan veszély ez, amin - ha tetszik - már túl vagyunk: nem igazán lehet arra számítani, hogy érintetlen sírokat találnának, hiszen a jelenség a 19. század óta élő probléma. Nem tudom pontosan, hogy a kiállításon vannak-e ilyen tárgyak, mert ez nem derült ki az anyagból. Egy biztos, az anyag jelentős részét kölcsönző Museo de America gyűjteményében az első ilyen tárgyak a 18. század második felében jelentek meg.
A perui hatóságok nem is tehetnek túl sokat ellene, mert Peru olyan ország, ahol akár én is nyugodtan átsétálhatok a perui-brazil határon, és bárhol bármit átvihetek. Ha a perui régiség már Brazíliában van, akkor az már nem kényes téma, mert ott főként az indián tolldíszekre ügyelnek, és más régiségekkel nem nagyon foglalkoznak. A peruiak így nagyon nehéz helyzetben vannak, de azért igyekeznek megakadályozni a műkincsrablásokat, és amikor valami kiderül, jogi eszközöket is bevetnek. A sírok kifosztásával hasonló a helyzet, mint a kábítószerrel: amíg van kereslet, az mindig generálni fogja a rablóásatásokat is.
MK: Köszönjük az interjút!
Ha kérdése lenne Gyarmati Jánoshoz, akkor azt itt megírhatja nekünk!
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tél
Múlt-kor magazin 2013
- Shakespeare elveszett világa
- Bájitalok a régmúltból
- Grace Kelly és Rainier: monarchia á la Hollywood
- Che Guevara Hollywoodban és a vasfüggöny mögött
- Domján Edit-Szécsi Pál: egy szerelem tíz hónapja
- Magyar űrhajósok a zűrben
- A Tenkes kapitánya
- Garibaldi magyar parancsnoka
- Az évszázad magyar műkincsrablása
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.