Túlélésünk érdekében ásatnak Kínában

Észak-Kínában, a Sárga-folyó völgyében az elmúlt 10 év során a régészek feltárták az i.e. 1200 és 1050 között virágzó késői Shang-kor városait. A kutatókat az ázsiai-csendes-óceáni térség régészetével foglalkozó kanadai kutatás elnöke, Zhichun Jing antropológus vezeti, aki az ember és környezete közötti koevolúciót, évezredeken át fennálló dinamikát tanulmányozza, hogy ezáltal fenntartható fejlődési pályákat azonosítson.

3200 éves bronz maszk a Shang-dinasztia korából

Jing az ember és az ökológiai rendszer közötti sokrétű kapcsolat tanulmányozásával arra is választ keres, hogy miért emelkedtek fel vagy buktak el bizonyos civilizációk: "A múlt példát jelent arra, hogyan kezeljük a jelen és a jövő problémáit, hogyan alakítsuk az emberi társadalmakat a környezeti feltételekhez" - véli Jing, aki új tanulmányában régészeti és ökológiai adatokat kapcsolt össze, hogy megértse az ember és a környezet kölcsönhatását a 6000 éves kínai történelem folyamán, a Sárga-folyó völgyében található Anyang és más ősi települések példáján.

Az itt élők 8500 évvel ezelőtt tanúi lehettek a mezőgazdasági közösségek gyors növekedésének, amelyet a városok kialakulása követett. Jing régészetileg rekonstruálja e városok látványos fejlődését, politikai és gazdasági központként való működését, majd fokozatos hanyatlásukat a kínai bronzkor, vagyis i.e. 2000 és 771 között. "Azokat a reakciókat és túlélési stratégiákat tanulmányozzuk, amelyeket az éghajlat vagy az ember által okozott környezeti változások hatására alkalmaztak az itt élők. Ezenkívül figyelemmel kísérjük a biodiverzitás változását is" - mondja Jing.

Az interdiszciplináris megközelítés alapján Jing és munkatársai felhasználják a régészet, a geológia, a paleográfia, az izotópkémia lehetőségeit is. Az üledékben található növényi részek pollenanalízise és paleobotanikus vizsgálata további adalékokkal egészítheti ki az ősi települések régészeti vizsgálatát. Ezáltal jobban érthetővé válik a társadalom és a természet egymásra hatása.

Jing kutatása a korszak gondolkodásmódjáról is eredményekkel szolgál. Például a Shang ásatások során előkerült tárgyak elemzéséből az derül ki, hogy az első városokban sikerrel alkalmaztak új technológiákat és tudományágakat. "A Shang-kor emberei találták fel az írást, hogy különböző népcsoportjaik kommunikálni tudjanak egymással. Ők hozták be a Közel-Keletről vagy Közép-Ázsiából a lovasszekeret, és rendkívüli gyorsasággal szívták magukba más kultúrák vívmányait."

Egy évszázad elteltével azonban a shang életerő fokozatosan alábbhagyott. A kezdeti sokféleség és kreativitás megszűnt. "A történet végén azt láthatjuk, hogy a fazekasság, az építészet és a művészet egységessé vált és leegyszerűsödött." Jing szerint mindezen régészeti eredmények azt sugallják, hogy az emberek nem tudták szabadon kifejezni egyéniségüket, kreativitásuk csökkent. "Ha egy társadalom merevvé és homogénné vált, nagyobb eséllyel omlott össze."

A kutató szerint Kínának a világ legnépesebb országaként a legkomolyabb környezeti problémákkal kell hamarosan szembenéznie, amelyek fölülmúlnak minden eddigit. De a közvetlen szükségletek miatt Kína olyan nagyszabású projektek - például gát- és autópályaépítések - megvalósítására kényszerül, amelyek ökológiai hatása szinte beláthatatlan. "Csak egy valóban hosszú távú perspektíva segíthet a jelenlegi környezeti intézkedések értékelésében. Ha megfelelő múltbeli adatokkal állunk elő, akkor meggyőzhetjük az embereket, hogy a rövid távú előnyök helyett inkább a hosszú távú előnyöket tartsák szem előtt" - mondja Jing.