Budapest, a sportfőváros: az úszósapkától a vívótőrig

Biztos kéz, kötélidegek, vasakarat

Egy évig szakadatlanul dörögtek a fegyverek, majd hirtelen csönd lett. Hosszú csend. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Magyarországon átvitt és valós értelemben is elhallgattak a fegyverek. A sportfegyverek is.

Az addigra már virágzó sportlövész-egyesületeket feloszlatták, a lőtereket bezárták, a császári és királyi hadseregen kívül jóformán egy dugós puska sem sülhetett el. Közel 10 évnek kellett eltelnie, hogy a pesti egylet újra lövöldét nyithasson 1857-ben, a mai napig erre emlékeztető nevű Lövölde téren.

Három évvel később Budán is nyílhatott lőtér, s végre megtört a jég, megtarthatták az első nyilvános lövészünnepélyt. Az 1867-es kiegyezés azután további enyhülést hozott, s nagyjából innen számítható a magyar sportlövészet igazi megszületése, a lőterek reneszánsza.

A már csak utcanevekben élő lőterek közül az üde kivételt a Fehér úti lőtér jelenti, amely nemcsak évtizedeken át adott otthont a sportlövőknek és az öttusázóknak, hanem jelenleg is átfogó megújulás, modernizálás alatt állva szolgál Nemzeti Lőtér néven. Példakép pedig akad bőven, akiknek nyomán új sikeres képviselői nőhetnek fel itt a magyar sportlövészetnek.

Elsőnek mindjárt Prokopp Sándor, aki 1912-ben Stockholmban szerzett először magyar aranyérmet lőfegyverrel a kézben.

Biztos kéz, kötélidegek, vasakarat – és jóstehetség. Hogy az előbbi három tulajdonságon kívül miért lehet szükség a negyedikre is egy sportlövő esetében, arra pedig egy másik legenda, Takács Károly a példa. Tehetséges sportlövőként, hivatásos katonaként szenvedett tragikus balesetet 1938-ban, amikor egy hadgyakorlaton egy felrobbant gránát levitte jobb kézfejét.

Takács nem adta fel, megtanult ballal lőni, s hiába maradt ki két olimpia a II. világháború miatt, 1948-ban Londonban ott volt a lőállásban, s nyert! Csak neki nem jelentett ez meglepetést, mert a dobogón a belső zsebében ott lapult a jó előre megírt győzelmi beszéde. Négy év múlva pedig – mindeddig egyedüli magyar lövőként – mindezt megismételte, beszéddel együtt.

Azzal a különbséggel, hogy előre megjósolta, hogy a helsinki olimpián csakis ő vagy a végül valóban mögötte végző tanítványa, Kun Szilárd nyerheti az arany-, illetve az ezüstérmet. Így azután ismét előre megírta a beszédet. Mindkét változatban. A fantasztikus sportember emlékét a kormányzati tervek szerint egy 21. századi igényű, megújuló létesítmény, a Takács Károly Nemzeti Lövészeti Központ is őrzi majd.

1. Csaszi és Komi
2. A legendás vizes helyszín
3. Biztos kéz, kötélidegek, vasakarat
4. „Én a hetes busszal mentem vívni az olimpiára…”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók