Befestette a haját a türkmén diktátor, mire az összes, portréival ékesített bankjegyet kicserélték
2020. április 16. 10:43 Czókos Gergő
A diktátorokról általánosságban elmondható ugyan, hogy nem áll tőlük távol a személyi kultusz kiépítése, Szaparmurat „Türkménbasi” Nyijazovval csak nagyon kevesen vehetik fel a versenyt, mint ahogy cinizmus tekintetében is legfeljebb néhány kihívója akadhat az egykori közép-ázsiai vezetőnek.
Korábban
Az 1940-ben született Szaparmurat Nyijazov már kisgyerekként árván maradt. Édesapját a második világháborúban, édesanyját pedig nyolcéves korában, egy földrengés következtében veszítette el. Politikai karrierje a Leningrádi Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányai alatt kezdődött, és 1985-ben pedig már el is érte a helyi káderlépcső legmagasabb fokát: a Türkmén Kommunista Párt első titkárává választották.
Türkmenisztán függetlenségének 1991. október 27-i kikiáltását követően immár államfőként irányította az országot, és miután az 1992-ben tartott elnökválasztást is megnyerte, már semmi sem állhatott az útjába. Ekkoriban még sokan hálával tekintettek a személyére, mivel keménykezű politikájával megakadályozta, hogy az ország számos volt tagköztársasághoz hasonlóan az anarchiába süllyedjen.
Az elnök körül az 1990-es évek közepétől kezdve egyre kiterjedtebb személyi kultusz épült ki. Nyijazov már 1993-ban elrendelte, hogy az ország lakosai Türkménbasi („a türkmének vezetője”) néven szólítsák. Krasznovodszk várost Türkménbasira nevezték át, parfümöt és vodkát is árultak a neve alatt, de több katonai alakulat, az aşgabati repülőtér, valamint egy meteorit is viselte a nevét. A diktátor még a hónapneveket is kisajátította: januárt önmagáról, az áprilist pedig az édesanyjáról, Gurbanszoltanról nevezte el.
A türkmének egy idő után gyakorlatilag már alig tudtak bárhol egyetlen lépést tenni úgy, hogy ne botlottak volna Türkménbasi portréjába. Nyijazov, persze, egyszerűen csak a népakarat előtt hajolt meg: „Én személy szerint ellenzem, hogy a képeimet és a szobraimat lássam az utcákon, de az emberek ezt szeretnék” – jelentette ki egy alkalommal. Amikor befestette a haját, az utcákra kihelyezett plakátokat ugyanúgy lecserélték, mint a portréival ékesített bankjegyeket, mondván, hogy azok is illeszkedjenek a vezető megújult ábrázatához.
Türkménbasi 1999-ben örökös elnöknek nyilvánította magát. Teljhatalmú diktátorként a világ egyik legnagyobb földgázkészlete felett rendelkezett, és bár minden állampolgár számára ingyenessé tette a vizet, a villanyt, a gázt és a sót, a bevételek igen jelentős hányadát értelmetlen építészeti beruházásokra költötte.
A 75 méter magas Semlegességi emlékművön Nyijazov 12 méter magas szobra állt, amely 24 óra alatt fordult meg a saját tengelye körül, mégpedig úgy, hogy Türkménbasi arca folyamatosan a Nap felé nézett. A diktátor egy hatalmas piramist álmodott Aşgabat központjába, a Kara-kum sivatagba egy jégpalota megépítését tervezte, a fővárosba pedig egy mesterséges folyót „építtetett”. Emellett felhúzatta Közép-Ázsia legnagyobb, aranyozott kupolájú mecsetét, amelynek falain a Korán-idézetek mellett fő műve, a Ruhnama egyes szövegrészleteit is elhelyezte.
Az elnök minden türkmént biztosított, hogy amennyiben legalább háromszor elolvassák a remekművet, a spirituális és erkölcsi útmutatójának szánt, önéletrajzi és történelmi elemek, valamint versek keverékéből összeálló kétkötetes munkáját, a Ruhnamát, garantáltan a mennybe kerülnek. Elmondása szerint ennek keresztülvitele érdekében személyesen járt közben Allahnál.
A köztisztviselőknek évente vizsgát kellett tenniük a könyv ismeretéből, amelyet egyébként külön tantárgyként oktatták az iskolákban és az egyetemeken. Még a szabaduló elítélteknek is erre a könyvre kellett felesküdniük, amikor büntetésük letelt. A multinacionális cégek pedig csak akkor fektethettek be az országban, ha lefordítatták a könyvet a saját nyelvükre.
Az utód
Nyijazov a 2000-es évektől hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb rendeleteket alkotott. Betiltotta a színházat, a mozit, az operát, a balettet és a cirkuszt is. Megtiltotta, hogy a koncerteken playbacket használjanak, a videojátékok is tiltólistára kerültek. A tévés műsorvezetőnők nem sminkelhettek, a fiatal férfiak pedig nem viselhettek szakállt, bajuszt vagy hosszú hajat.
Türkménbasi 2004-ben kirúgatott 15 ezer kórházi dolgozót, majd bezáratta az összes vidéki kórházat. „Miért lenne szükségünk ilyen kórházakra? Ha az emberek betegek, jöhetnek Aşgabatba” – hangzott a diktátor végtelenül cinikus érve. 2006 elején emellett az országban élő mintegy 350 ezer nyugdíjas harmadától teljesen megvonta korábbi juttatásait.
Türkménbasi ámokfutása 2006. december 21-én ért véget: a diktátor a hivatalos hírek szerint szívrohamban halt meg. Utóda, Gurbanguli Berdimuhamedov fokozatosan eltüntette elődje személyi kultuszának nyomait, hogy aztán saját maga iránti rajongásra kényszerítse rá a türkmén népet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
