Az orvosok nem tudtak mihez kezdeni az amerikai polgárháború traumatizált katonáival

Találkozás a betegséggel

A korabeli egészségügyi ellátás nem volt felkészülve arra, hogy kezelje a PTSD-t. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a betegséget milyen későn írták körül. A korabeli forrásokban mentális betegségek jelentős részét „nosztalgiának” nevezték. Ebbe a terminológiába elég sok minden belefért, a leírások alapján úgy tűnik, hogy a honvágy hatalmasodott el kóros mértékben az érintett katonákon.

A tünetek közt találjuk a sírást, a sóhajtozást, a nyöszörgést, az állandó sóvárgást az otthon után, néhány esetben hallucinációt és mániákus delíriumot. Az orvosok azt is felmérték, hogy ezek a tünetek egyéb betegségeket válthatnak ki, amelyek nagy számban előfordulva rombolhatják a hadsereg morálját.

Bár a leírások hasonlóak voltak, a kezelés körül már eltérő álláspontok bontakoztak ki. Theodore Calhoun azt javasolta, hogy a beteget a társai gyakran nevettessék meg, de azt is hatékony megoldásnak vélte, ha ezek a társak különböző módokon előhívják a beteg férfias jellemét. Így a meneteltetés, a hadjáratban való részvétel vagy éppen a csatába küldés is egy ilyen „gyógymódnak” számíthatott.

Más „kezelést” javasolt John L. Taylor, aki azt tapasztalta, kedves és együttérző szavakkal javulást lehet elérni a „nosztalgiában” szenvedőknél. Ennek ellenére az előző kezelési mód vált elterjedtté a hadseregen belül, mivel a „nosztalgiában” szenvedőket potenciális dezertőröknek és a morált romboló elemeknek tekintették.

A történészeknek alkalma nyílt arra, hogy széles körben tanulmányozzák a háború utáni egészségügyi feljegyzéseket, és ezekből az is kiderült, hogy az orvosok jelentős része morfiummal és ópiummal kezelte a betegeket a háborút követő évtizedekben. De ha csak a statisztikákat nézzük, amelyeket már rendszeresen gyűjtöttek ebben az időszakban, akkor azt láthatjuk, hogy radikálisan megnőtt a válások és az öngyilkosságok aránya.

A becslések arról szólnak, hogy körülbelül 1500 veterán került be a kormányzati őrültek házába 1865-1890 között. Tudni kell azonban azt, hogy a feltételezett betegeknek csak a töredéke kapott menedéket az őrültek házában, a valós aránya azoknak, akik érintettek lehettek, ennél valószínűleg sokkal magasabb volt. Bár lehetséges, hogy soha nem fogunk pontos választ kapni arra a kérdésre, hogy valóban PTSD-ről beszélhetünk-e számos egykori polgárháborút megjárt katona esetében, a közvetett adatok alighanem azoknak adnak igazat, akik feltételezik az ő esetükben a betegség kialakulását.

1. Modern háború, modern bajok?
2. Elveszett elmék
3. Járványos harcok
4. Találkozás a betegséggel

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Mussolini

• Kosárlabdázással és kertészkedéssel is szívesen töltötték idejüket a legvéresebb kezű diktátorok
• Még a Mussolini-szobrokat is kidobálták az ablakon a Duce letartóztatásának hírére
• A világháborúban és merényletekben is majdnem odaveszett Olaszország diktátora
• Lánya kérését sem vette figyelembe Mussolini veje kivégzése során
• Bukása után a németek feltétlen kiszolgálója lett a korábbi szövetséges, Benito Mussolini
• Szörnyű bosszút állt az olasz nép Mussolini rémuralmáért
• Folytatják a holokausztmúzeum építését az egykori Mussolini-villa közelében
• Merényletek sorát élte túl hihetetlen szerencsével Mussolini
• Az életébe került Mussolini vejének, hogy szembefordult apósával