Az éhezéssel és a betegségekkel is szembe kellett néznie a brit katonáknak Burmában

Égből érkező britek

A kritikák ellenére Wingate elérte feljebbvalóinál (nem utolsósorban Churchill miniszterelnökkel ápolt jó kapcsolata révén), hogy a chinditek következő hadművelete az előzőnél nagyobb szabású legyen. Úgy tervezte, siklórepülőkkel juttatja csapatait előre meghatározott tisztásokra a dzsungelben, ahol aztán megerősített állásokat alakítanak ki, és innen csapnak le célpontjaikra. Emellett felkelésre akarta bírni az ország északi részén élő kacsin népet is, erről azonban lebeszélték, félve attól, hogy a japánok a brit különleges egységek távozása után népirtást hajtanának végre.

Jim Rogerson, a chinditek egyike mutatja fel az egyetlen kanalat, amelyet a bevetés során használt

Wingate chinditjei végül az Észak-Burma felszabadítását célzó szélesebb hadműveletben kaptak helyet azzal a feladattal, hogy az Indiát Burmával összekötő úgynevezett „Ledo-utat” vigyék el a Burmát Kína délnyugati részével összekötő úgynevezett „Burma-útig”, ezzel megnyitva a szárazföldi utánpótlás lehetőségét Kína felől. Több kommunikációs célpontot is meg kellett megsemmisíteniük, a kínai Jünnan tartomány területéről pedig kínai erőket behívni. A hadművelet indulásáig többször módosult feladatkörük.

A felmentősereg: a kínai 38. hadosztály és a chinditek előrenyomulása dzsipekkel, 1944. június.

1944. február 5-én egy dandár szárazföldön, rendkívül nehéz terepen (a japánok elkerülése végett) hatolt be Burmába, míg más egységeket három kijelölt tisztásra (melyek kódnevei „Picadilly”, „Broadway” és „Chowringhee” voltak) kívántak vinni siklórepülővel – ezek közül kettő bizonyult használhatónak (a „Picadilly”-t a helyi tíkfa-kitermelők időközben telerakták rönkökkel).

A szárazföldi dandár négy hét után elérte a Chindwin folyót, a siklórepülők ekkor, március 5-én kezdték el bevinni a többi csapatot. A landolások során nagy volt a balesetek és az ebből következő veszteségek aránya, mivel a C–47-es szállítórepülők egyenként két siklót húztak maguk után, amelyek maguk is zsúfoltak és túlterheltek voltak.

Wingate tábornok szövetséges kommandós csapatának tagjai Burmában.

A „Broadway” leszállóhely került végül megerősített állássá való kialakításra, és a további repülések összesen 9000 chinditet hoztak Burmába. A „Broadway” közelében a chinditek létrehoztak két további megerősített pozíciót, White City és Aberdeen néven. Mivel ezek messze a japán vonalak mögött voltak, volt idejük felkészülni az elkövetkező súlyos harcokra. Ezek során a brit és japán erők gyakran közelharcban találkoztak – a szuronyok mellett a macheték, a gurkhák kukri kései, illetve a japánok katanái is előkerültek.

1. Brit erő szükséges
2. A gyomorban növekvő rizs
3. Égből érkező britek
4. A vég

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"