Semmelweis Ignác 1865 nyarán a családjával barátja bécsi klinikáját látogatta meg. Mivel az úton elfáradt, elfogadta a felkínált vendégszobát. Pihenése után, amikor ki akart lépni az ajtón, ápolók közölték vele, hogy őrültként egy elmegyógyintézetbe került. Amikor ellenállt, kényszerzubbonyt húztak rá, és brutálisan megverték. Sebei elfertőződtek, vérmérgezést kapott, napokig tartó agóniája során családja meg sem látogatta.

Semmelweis Ignác (1818–1865)

A német kereskedőcsalád magát kiskorától kezdve magyarnak valló gyermeke a bécsi Allgemeine Krankenhaus I. számú szülészetén különös dologra figyelt fel: míg az osztályon szülő nők tizede hunyt el gyermekágyi lázban, addig a klinika bábaképzőjén a mortalitási hányad 3,5% alatt maradt. A fiatal magyar orvos elsőként ismerte fel, hogy maga a boncteremből a szülőszobába átlépő orvos a felelős az édesanyák haláláért.

A baktériumokat még nem ismerő, ezért a jelenség okát hullaméregnek nevező Semmelweis a fertőtlenítést oldott klórmész használatával oldotta meg, és bámulatos sikereket ért el. Kollégái ugyanakkor botrányosnak tekintették kijelentését, miszerint ők a felelősek a kismamák haláláért. A később Pestre költöző orvos számos fórumon fáradhatatlanul hirdette a felfedezését. Ahogy teltek az évek, önmagát kezdte vádolni a sikertelensége miatt elhunyt újszülöttekért.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. különszám számában olvasható.