Az amerikaiak zsarnoknak, szigetországi alattvalói pedig őrültnek tekintették III. Györgyöt

Bíborbaj és mániás depresszió

Lássuk ezek után az elmebetegség vádját! Tény, hogy III. György uralkodása során négy olyan rövidebb időszak is volt (1788–89-ben, 1801-ben, 1804-ben, és 1810–11-ben), amikor a király testi panaszaihoz (hasi és végtagi fájdalmak, székrekedés, szapora pulzus, alvászavar, rekedtség, elszíneződött vizelet) mentális zavar is párosult. Ezen időszakok során a király viselkedésére izgatottság, beszédkényszer, koncentrációhiány és zavarodottság volt jellemző. Mindezek a fizikális tünetek és mentális zavarok nem voltak állandóak, időnként felerősödtek, majd javulást mutattak, vagyis szakaszosan jelentkeztek.

III. György epizodikus elmezavarait sokáig a kormányzási és családi problémák által kiváltott idegösszeomlásokkal magyarázták. A baj ezzel csak az, hogy a királyon az idegbetegség jelei ötvenéves koráig (1788-ig) egyáltalán nem jelentkeztek, vagyis például az amerikai gyarmatok elvesztése idején, amit a britek nemzeti tragédiaként éltek meg, III. György elmeállapotával semmi probléma sem volt.

1855-ben jelent meg az első olyan munka, amelynek szerzője az uralkodó betegségét tisztán mentális eredetűnek tartotta. 1931-ben és 1941-ben két amerikai pszichiáter a mániás depresszió megléte mellett érvelt. Egyikük egyenesen azt állította, hogy III. György elmebaját az önvádaskodásból, határozatlanságból, tehetetlenségből és elfojtott szexuális vágyból fakadó frusztráció váltotta ki, betegsége fizikai tüneteit pedig csak képzelte és színlelte, hogy önmagát is becsapva ezzel leplezze a valóságot.

Az 1960-as évek végén két brit pszichiáter, Ida Macalpine és Richard Hunter, egy terjedelmes munkában meggyőzően bizonyította, hogy III. György a porfíria (bíborbaj) nevű ritka, örökletes, genetikai rendellenesség révén kialakuló anyagcsere-betegség egyik fajtájában szenvedett, amely abból adódik, hogy a szervezetben nem termelődik elegendő mennyiségű hemoglobin, ami az oxigént a szövetekhez szállítja.

A betegség súlyos esetben idegrendszeri panaszokat is okoz, de azok megjelenéséhez bizonyos kiváltó tényezők is szükségesek, olyanok, mint például a stressz vagy egyes gyógyszerek használata. Nem csoda, hogy III. György orvosai – akik még sztetoszkóppal és hőmérővel sem rendelkeztek, és a pulzusszámmérésen kívül meg sem vizsgálták magát a beteget – tanácstalanok voltak, hiszen a porfíriát, amelynek kezdeti tünetei nem egyediek, ma sem könnyű felismerni.

Macalpine és Hunter diagnózisa egyrészt III. György orvosainak részletes feljegyzéseire támaszkodott, másrészt pedig a király XX. századi leszármazottainak vizsgálatára. A két orvos megállapította, hogy a betegség Stuart Máriától (1542–1587) és fiától, I. Jakabtól (1603–1625) eredt. A Hannover-háziak közül I. György (1714–1727) és II. György (1727–1760), illetve III. György apja, Frigyes Lajos walesi herceg csak hordozták és továbbadták a genetikai hibát, de nem szenvedtek a betegségtől.

2005-ben egy orvoscsoport III. György hajtincsében nagy mennyiségű arzént talált, ez lehetett tehát az a szer, amely a porfíria tüneteit kiváltotta, és rendkívül súlyossá is tette azokat. Nem tudjuk, hogyan került a sok arzén az uralkodó szervezetébe. A szándékos mérgezés teóriáját talán elvethetjük. Elképzelhető, hogy a királynak gyógyszerként gyakran adott hánytató borkő tartalmazta, de az sem kizárt, hogy a hajpúder és más kozmetikumok rendszeres használata útján jutott be a méreg III. György szervezetébe.

Az utóbbi évek során néhányan a porfíria elméletét is megkérdőjelezték. Vannak, akik még azt is tagadják, hogy az neurológiai tüneteket tudna előidézni. Ismét felvetődött, hogy bipoláris zavar (mániás depresszió) okozhatta III. György akut mániás időszakait, amikor izgatott és ingerlékeny volt, ám ez nem ad magyarázatot a mentális problémákkal mindig együtt járó fizikai tünetekre.

Egy 2017-ben elvégzett számítógépes nyelvi analízis is az akut mánia elméletét próbálta alátámasztani. A program a király 1788 októbere és 1789 áprilisa, vagyis betegsége első időszaka során írott leveleit vetette össze azokkal, amelyeket stabil mentális állapotban írt. A vizsgálati módszer valószínűleg izgalmasabb, mint annak egyáltalán nem meglepő eredménye, hogy az uralkodó másképp fogalmazott, amikor beteg volt, és a szókincse sem volt olyan gazdag.

1. Bizonytalan potenciál
2. Bíborbaj és mániás depresszió
3. Látlelet: betegségek sora

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai