Amikor drótkerítés védte Magyarország déli határait

Aknamező a magyar határon

A 4.126/1949 (VII. 26.) Korm. sz. rendelettel vette kezdetét a különleges védelmi övezet kialakítása a több, mint 600 kilométeres jugoszláv-magyar határon. A határsávot a határtól 50-100 méteres mélységig a Belügyminisztérium jelölte ki (melynek élén akkor Kádár János állt), ahova csak a határrendészet tagjai léphettek be. Azt illegális határátlépőkkel szemben pedig megadta a fegyverhasználatra is a felhatalmazást a jogszabály. A KOMINFORM 1949 novemberi galyatetői ülésén már nemcsak Tito pártját, hanem Jugoszláviát marasztalták el, amelyhez már a leghírhedtebb koncepciós perek, köztük Rajk László „titóista kémbandájának” leleplezése szolgáltatott „bizonyítékokat”.

A fegyveres provokációk visszaszorításáért 1950 januárjától az Államvédelmi Hatóság alá tartozó Határőrség felelt (őket a népnyelv „zöld ávósok”-nak keresztelte). A honvédségnek is egyre több ezredét vezényelték a térségbe, így lassan a magyar haderő diszlokációján is megmutatkozott, merre kell keresni az új ellenséget. Már 1949-től feladatot kaptak a hadsereg ott tartózkodó egységei a határ műszaki megerősítésére.

A terveket már elkezdték kidolgozni amint Farkas Mihály vette át a honvédelmi tárcát, de megvalósításuk csak lassan haladt. Az első építési ütemet 1950 január 1-augusztus 15. között valósították meg. A terveknek megfelelően a meglévő egysoros drótkerítést kettőssé kellett kibővíteni, ami két, másfél méteres faoszlopokból álló sort jelentett 3-4 méterre egymástól, az oszlopokat pedig szögesdrót kötötte össze több irányból, mintegy áthatolhatatlan „pókhálót” alkotva. A drótakadály mögött 10-15 méterre felszántott és beboronált földsávot naponta gereblyézték, hogy lábnyomai elárulják azt, aki mégis túljutott a drótkerítésen. A szemmel tartást segítendő további 50-500 méter vastagságig terjedő sávban kiirtották a növényzetet.

A pákai bunker bejárata

A második ütemre nyáron adta ki a parancsot a hadvezetés: ez a határsáv elaknásítását jelentette, amely nemcsak áthatolhatatlanná, hanem életveszélyessé is tette az átjutást. Míg az első ütemet a bajai műszaki zászlóalj végezte, a másodikhoz a honvédség majdnem összes műszaki alegységét igénybe vették. A művelet során több mint félmillió akna telepítését irányozták elő, ami azt jelentette, hogy majdnem minden méterre jutott egy (természetesen az eloszlás nem volt egyenletes, a kevésbé fontos határszakaszokon ritkább, míg máshol sűrűbb aknamezőt telepítettek).

A POMZ-2 típusú érintőaknákat 60 centiméteres magasságban erősítették a facölöpökhöz, egyenként 7.5 dekagramm TNT-tartalommal, amely robbanás esetén 30 méteres körzeten belül végzetes hatású volt, de képes volt sebesülést okozni még 250 méteres távolságban is. Emellett taposóaknákkal tették még veszélyesebbé az átjutást a honvédség alakulatai.

A táborokban készenlétben tartották a fegyvereket, szigorú szabályok vonatkoztak az éberségre és a titoktartásra. A határvédelem eddig inkább volt rendészeti, biztonsági, mint katonai jellegű – ugyanis egy vékony aknamező és egy drótkerítés gyakorlatilag lehetetlenné tette az illegális határátlépéseket, betöréses határvillongásokat, ügynökök átdobását, de egy hadseregnek természetesen nem nagy erőfeszítés azon áthatolni. A harmadik fázis erre az eshetőségre készült fel, ugyanis 1951 novemberében kerültek az erődítési dokumentációk a pártfőtitkár, Rákosi Mátyás íróasztalára, amelyek jóváhagyása után 1952 tavaszán felállították a több mint 4 ezer embert foglalkoztató Erődítési Csoportfőnökséget.

A tervek szerint 308 vasbeton és 616 fa-föld erődnek kellett a Jugoszlávia felőli támadásnak útját állnia, ám az építkezések lassan és szervezetlenül haladtak, ráadásul mellőzték a vízügyi vizsgálatokat, így az ún. „békeárkok” többsége például beázott.

1. Az első vasfüggönyünk
2. Új ellenség a határon
3. Aknamező a magyar határon
4. A „magyar Maginot-vonal” ára

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt