Amikor a varsói állatkert mentette meg a zsidó menekültek életét

Virágzó állatkertből állattemető

Az egész azzal kezdődött, hogy 1929-ben a Visztula jobb partján álló varsói állatkert élére Jan Żabińskit és feleségét, Antoninát. Az egzotikus állatok és a sikeres tenyésztés következtében megszaporodott állatállománynak köszönhetően az intézmény ország minden pontjáról vonzotta a látogatókat. Különösen nagy sikere volt 1937-től kezdve az első lengyel születésű elefántnak, Tuzinkának.

Jan és Antonina nemcsak az állatok, hanem a művészet szerelemesei is voltak egyben. Jan a helyi képzőművészeti egyetemen festészetet tanult, de kutatóként a Varsói Élettudományok Egyetemének zoológiai és állatélettani részlegén dolgozott. Itt találkozott Antoninával, aki ugyanazon a részlegen levéltárosként dolgozott. Miután a házaspár átvette az állatkert irányítását, számos művész és zenész jött ihletet szerezni az állatok közé, és még szabadtéri koncerteket is tartottak az intézményben. 

Jan és Antonia villájukban gyakran maguk gyógyították a sérült vagy beteg állatokat, többek között hiúzokat, borzokat, pézsmapockokat, kakadukat és malacokat. „Nem elég, hogy biztonságos távolságból kutatod az állatokat – együtt is kell élned velük, hogy igazán megértsd a szokásaikat és a pszichológiájukat” – vallotta Żabiński. Az intézmény egészen 1939 őszéig, a német megszállásig virágzott, Varsó 1939. szeptember 1-i bombázása azonban már az állatkertet is elérte. Több állat pusztult el a bombázásokban, Żabiński pedig ezután kényszerű lépésre szánta el magát: tudta, hogy óriási probléma lehet abból, hogy ha a bombázást követően a legveszélyesebb állatok kiszabadulnak az utcákra, ezért a ragadozókat el kellett pusztítani.

A többi állatnak is szomorú sors jutott osztályrészül: a Wehrmacht egy spontán állatvadászatot rendezett az állatkertben, amelynek során minden olyan élőlényt lelőttek, amelyeket értéktelennek bélyegeztek, a többieket pedig a Berlinhez, egyben a lengyel határhoz közel fekvő schorfheidei védett területre vitték. Tuzinka a kalinyingrádi (akkoriban Königsberg) állatkertben kötött ki. Akiket valamilyen csoda folytán nem öltek meg, vagy nem szállítottak el, az éhező helyiek és a hadsereg tagjai fogyasztották el a háború során. Az intézmény vezetőinek borzalmas volt végignézni, hogyan pusztul ki szinte a teljes állatállomány. Antonina egy alkalommal a következőket írta naplójába: „Komor, temetői csend ült meg mindent, és azt mondogattam magamnak, hogy ez nem a halál és a kihalás, hanem csupán téli álom.”

1. Virágzó állatkertből állattemető
2. Szép Heléna és a titkos alagút

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait