Amikor 1963-ban himlő miatt három hétre vesztegzár alá került a budapesti Royal Szálló

Szobáról szobára

A szállót lakói egymás között Krank Hotel Royalként emlegették, és „himlőbált” rendeztek benne. A márványborítású termekben zajlott az élet, az épületben – mint egykor a süllyedő Titanicon – a zenekarok folyamatosan játszottak. Vadnai Tibor így eleveníti fel ma a történteket: „Eleinte senki sem tudta, hogy ez most komoly vagy nem komoly. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint élt, volt, aki elhitte, hogy ez az utolsó három hét, és akkor eszerint szállt szobáról szobára. Nem éreztem semmiféle pánik hangulatot, jó bulinak vettük.”

A Royal egykori recepciósa, aki mindent látott, hasonlóképpen emlékezik: „Düböröghettek a numerák a szállodában éjszakánként, mivel a személyzet és a vendégsereg együvé volt zárva.” Elbeszélések szerint a szálló foglyai egy idő után már az épületet körülvevő őröktől sem tartottak: „Volt olyan vendég, aki az emeletről leugrott, majd visszasétált a főbejáraton fogadásból, hiszen ki mert volna feltartóztatni vagy kint tartani egy himlőbeteget.”

Az utcáról kíváncsiskodó járókelők próbálták kikémlelni, hogy mi zajlik odabenn. „A pálmakerti részt paravánokkal elkerítették, hogy ne lássanak be, mert örökké összejártunk, mulattunk. Három zenekar volt, éltük az életünket, ettünk, ittunk, nagyon jól éreztük magunkat. Akkor ment a hír Pesten, hogy ott tárolják a hullákat, azért kerítették el” – meséli Vadnai Tibor. – Nagy bál volt az utolsó napon is, amikor felszabadítottak minket. Óriási mulatság volt az étteremben, amikor végül kinyitották a kapukat, kijött a magyar televízió is, és filmeztek minket, ahogy éppen jókedvűen táncolunk.”

Közel három hétbe telt, mire a vesztegzárat feloldották; nyolcszáz vendég – köztük nagyszámú turista – rekedt erre az időre a szállóban. A személyzet tagjai is elmerülhettek egy rövid időre abban az elérhetetlennek tűnő, fényűző világban, amelyet a rendszer a nyugati turistáknak teremtett. Kilenc hónappal a karantén után a Royal több női alkalmazottja is gyermeknek adott életet.

Szeptember 17-én a Népszabadság Himlő címmel egészoldalas írást közölt egy szakorvos tollából. A cikk fölött dőlt betűvel kiemelten közölték a hírt: „Hazánkban – évtizedek óta először – augusztus végén egy himlőmegbetegedést jeleztek. A beteg azóta felgyógyulóban van, s az egészségügyi hatóságok gyors beavatkozása következtében, több megbetegedés nem fordult elő, sőt – miután a lappangási idő lejárt és a zárlatot már fel is oldották – újabb megbetegedéssel többé ebből a forrásból számolnunk nem is kell. Ez az egyetlen megbetegedés és a nyomában járó egészségügyi intézkedések ráterelték a közvélemény figyelmét egy már-már elfeledett betegségre, a fekete himlőre. Szerkesztőségünk tömegesen kapta a reá vonatkozó kérdéseket, ebben a cikkünkben adunk ezekre választ.”

A fekete himlő részletes, tudós leírása mindazonáltal nem oszlatta el a karantén körüli kételyeket. A korban minden politikával telítődött, és a hétköznapi embereknek hihetetlen volt, hogy egy elzárt világban Budapest közepén nyugati vendégek élhetnek fényűzően, háborítatlanul. Sokan gondolták, hogy a szálloda lezárása egy előre megtervezett állambiztonsági akció része volt, ám ennek nincs nyoma a levéltári dokumentumokban. A vesztegzár valódi okáról más híresztelések is lábra kaptak.

1. Ezüsttálcán kínálták
2. Kiütést kaptak tőle
3. Szobáról szobára
4. Rejtő élni kezd

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek