Alig akadt olyan színész a Kádár-korszakban, akit ne kapott volna lencsevégre Kotnyek Antal

A fotóművész 1939-ben barátjával

Fortepan / Kotnyek Antal

A Kotnyekről szóló újságcikkeket fellapozva úgy tűnik, személyiségének megismerése kortársait is izgatta, de igazán nem tudtak a közelébe férkőzni. A szavak helyett a képeivel kommunikált a világról. Fotóiból olvashatjuk ki, mit gondolt az emberekről és mit tartott megörökítésre érdemesnek.

Kotnyek eredetileg szobrásznak készült, a Képzőművészeti Főiskolán egyik tanára a híres Barcsay Jenő volt, végül azonban – kisebb szülői nyomásra – a fényképészet mellett kötött ki. Nem tudjuk, a szobrászat mennyit veszített, abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy pályaváltása a magyar fotóművészet számára óriási nyereséget jelentett.

A fiatal fotós portréja (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)

1947-től a Magyar Képszolgálat, a következő évtől a Mafirt, majd a Magyar Fotó Állami Vállalat riportere volt. Az 1960-1970-es években többek között olyan lapok fotósa lett, mint a Film Színház Muzsika, az Ország-Világ, a Tükör, és az Ez a Divat.

Az Ország-Világ 1964. januári lapszámában az egyik cikk szerzője Kotnyek kifürkészhetetlen hallgatásáról és a hétköznapi témákra korlátozódó beszélgetéseiről írt. Fotói ezzel szemben kerülték a felszínességet, figyelme sosem rekedt meg a külsőségeknél.

Filozofikus természete fotóművészetében rejlett, fotóalanyai arcán a lélek tükröződését kutatta. A fénykép számára egyszeri, megismételhetetlen és ezért egyedi alkotás volt, éppen ezért ellenezte a fotóriportázs iparszerűségét.

Portré egy szabadszentkirályi földművesről (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)

„Fény és feloldódás az éltető művészi eleme. Vagy a teljes filmszerűség. Türelme határtalan. A pillanatokat órákkal váltja meg s az idő kénytelen őt igazolni” – írja róla Gál Zoltán, a cikk szerzője. A mélységekre volt kíváncsi fő alkotási terepén, a színházi világban is, ahol a „festékréteg alatt is a pőre embert” kutatta, akkor is, ha ehhez a sminknél egy jóval vastagabb rétegen, a hiúságon kellett áthatolnia.

Kotnyek nem csak portrékat készített: tájkép az esztergomi bazilikáról 1954-ből (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)

Az első magyar szelfi készítőjeként hivatkoznak rá, az ominózus fotó 1939-ben készült és a 18 éves Kotnyek látható rajta. Nehéz olyan 1945 utáni magyar színházi- vagy filmsztárt, neves rendezőt találni, akiről ne készített volna felvételt. Fotózott filmforgatásokon, színházi próbákon, divatfotózásokon és sajtóeseményeken. Állt kamerája előtt Tolnay Klári, Gobbi Hilda, Csákányi László, Simándy József, Bara Margit, Básti Lajos, Béres Ilona, Ruttkai Éva és még sokan mások.

Nehéz olyan színművészt találni, akiről ne készített volna portrét Kotnyek – ezen a képen éppen Básti Lajos színész látható (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)

Emellett képeiből a hétköznapok világa is feltárul, a színpadok csillogása mellett a szocializmus szürkesége vagy éppen színessége is érdekelte. A mindennapok névtelen szereplőiről készült felvételek helyszínét és idejét sokszor nem tudjuk beazonosítani, de ezek a fotók is legalább annyira érdekesek, mint a hírességek fotósorozatai. Férfi alszik a buszon, disznót hajt a kondás, kapálnak a falusi asszonyok, a paneltelepen a padon egy anyuka ül gyermekével, tekercset cserél a mozigépész.

Kotnyek kedvelte a mindennapi témákat – Nézők a Kerepesi úti Ügetőpályánál (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)

Olykor a véletlen úgy hozta, hogy a hétköznapi pillanatokat megörökítő felvételei is történelmi jelentőséget kaptak. Ennek legemblematikusabb példája az a badacsonyi szüret, amelyen Kotnyek 1956. október 22-én olyan meghívottak társaságában vett részt, mint az a Nagy Imre, akit két nappal később miniszterelnökké neveztek ki. Kotnyek a szüreti ebédről készült fotókat elásta és évtizedekig titkolta létezésüket. 1989-ben publikálta először a felvételeket a Képes 7 című újság június 17-i lapszámában. Aligha tévedünk nagyot, ha kijelentjük, Kotnyek – tudta nélkül – Nagy Imre utolsó gondtalan és felszabadult napját örökítette meg.

Nagy Imre a badacsonyi szüreten, 1956. október 22-én. (Fortepan/Kotnyek Antal)

Fotósként Nagy Imre lányát, Erzsébetet akkor ismerte meg, amikor az 1952-ben indult Vengrija-Hungary orosz és angol nyelvű képeslapnál helyezkedett el. Erzsébet orosz nyelvű szakértőként dolgozott a Vásárhelyi Miklós főszerkesztő irányította csapatban. „Harminchárom évig egy fémtokban őriztem egy fekete-fehér film negatívját. Az esetleges házkutatásokra felkészülve, csupán egy N betűt írtam rá. Gondoltam, ha megkérdik, mi van benne, azt válaszolom: napfényfilm. S csak most, sok-sok évvel a történtek után vettem elő és készítettem el a nagyításokat. Nem véletlenül.” – írja Kotnyek a fotókat publikáló lapszámban.

A jó hangulatban telt nap végén Nagy Imre megígértette Kotnyekkel, hogy kap majd a fényképekből. Ezt az ígéretét azonban nem tudta betartani. Az 1990. november 17-én elhunyt fotóriporter és fotóművész félévszázadot felölelő életművet hagyott maga után, újságokban, archívumokban, online adatbázisokban és a földből kiásott negatívos dobozokban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Magyarország gazdasága a 14–15. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• Károly Róbert híres aranyforintja
• Középkori bankok, mai tanulságok