A véres gyémántok emléke a sivatagban: Kolmanskop gyarmati szellemvárosa
2019. március 26. 18:48
Az élénk színű tapéta pereg le a falakról, az elhanyagolt házakban pedig valóságos homokbuckákat hoz létre a szél. A délnyugat-afrikai Namíbia gyémántlelőhelyeiről híres „tiltott övezetében” fekvő Kolmanskop az 1950-es évek közepe óta lakatlan, létrejöttének története pedig legalább olyan különös, mint a látvány, melyet napjainkban nyújt.
Korábban
Furcsa és fájdalmas történet
1908-ban egy este egy Zacharias Lewala nevű bennszülött vasúti munkás éppen a kiépült sínekről lapátolta el a szél által ráfújt homokkupacokat, amikor a fogyatkozó napfényben csillogó köveket pillantott meg a földön. Német munkaadója azonnal felismerte az ásványokat: gyémántlelőhelyre bukkantak. Lewala sem pénzt, sem egyéb jutalmat nem kapott felfedezéséért.
Nem telt sok időbe, mire szerencsevadászok sokasága érkezett a semmi közepén fekvő, kihalt vidékre, amelyen 1912-re egy évi egymillió karátnyi gyémántot – a világ korabeli össztermelésének 11,7 százalékát – termelő város épült. Kolmanskop a luxus szigetévé vált a terméketlen sivatagban: volt hentes, pék, posta, de még jégkészítő üzem is, a friss vizet pedig vonattal szállították a városba. Európából is érkeztek ide operatársulatok fellépni, és a lakosságra egyfajta bolond szeszély volt jellemző: az egyik család például házi kedvencként tartott egy struccot, amely rettegésben tartotta a többi lakót, karácsonykor pedig szánt is húzott.
A gazdaságilag egyébiránt nem éppen jól teljesítő Német Délnyugat-Afrika gyarmat részeként azonban Kolmanskop is legfőképpen az elnyomásra és az erőszakra épült. Mindössze négy évvel a gyémántmezők felfedezése előtt történt a gyarmat történetének legvéresebb népirtása, melynek során a fellázadt herero nép több mint 60 000 tagját ölték meg, illetve űzték a biztos halálba a sivatagba a német hatóságok. A fizikai mészárlás mellett a kutak szándékos megmérgezésével tették lakhatatlanná a területeket, ahová a hererókat szorították, így a népcsoport tetemes részének életét követelte a katonai fellépés.
Virágzás és krach
Kolmanskop első gyémántbányászai meggazdagodtak csupán abból, hogy a sivatag homokjából szedegették össze a gyémántokat, a német gyarmati hatóságok azonban hamar szorosabbra vonták a terület felügyeletét. A gyarmat összterületének jelentős részét tiltott övezetté (Sperrgebiet) nyilvánították, ahová az átlagembereknek tilos volt a belépés, a feltárási jogokat pedig egyetlen, berlini központú vállalat birtokolta. A tiltott övezet felállításával területeikről kiszorított bennszülötteket gyakran alkalmazták munkásokként a bányákban, ahol hónapokon keresztül zsúfolt barakkokban kellett élniük.
A bumm azonban nem tarthatott örökké. Amellett, hogy 1915-ben a brit fennhatóság alatt álló Dél-Afrika megszállta az ellenséges német gyarmatot, az 1930-as évekre szinte teljesen ki lett termelve a város környékének gyémántkészlete. Kolmanskop sorsa 1928-ban pecsételődött meg, amikor a világ leggazdagabb gyémántmezőire bukkantak a délebbre lévő tengerparti teraszos vidéken. A város lakói szinte egyszerre távoztak, otthonaikat és sokszor egyéb tulajdonukat is hátrahagyva. A tengerparti lelőhelyeken lényegesen könnyebb volt a gyémántok kitermelése, ráadásul sokkal nagyobb mennyiségben.
1956-ra Kolmanskop teljesen üres volt. A dűnék, amelyeket egykor Lewala is lapátolt a sínekről, innentől már az elhagyatott házak ajtajain is betörtek, megtöltve a szobákat a finom, örökmozgó homokkal.
Új élet – és halál
2002-ben egy helyi magánvállalkozás, a Ghost Town Tours (Szellemváros Túrák) koncessziót szerzett a Dél-Afrikától 1990 óta független Namíbia kormányától Kolmanskop turistalátványosságként való kezeléséhez és fenntartásához. A cég külön engedéllyel szállít turistákat buszokkal a napjainkban is korlátozott hozzáférésű területre, hogy azok körbejárják és fényképezzék a homokkal borított romokat. Manapság akár 35 000-en is megfordulnak évente a szellemvárosban, jelentős bevételeket hozva a közeli tengerparti városba, Lüderitzbe.
Azonban ez sem tarthat örökké: egy 2010-ben végzett állapotfelmérés szerint az állagmegóvási kísérletek és a turisták évi maximális számának korlátozása ellenére „jelentős romlás” következett be Kolmanskop legtöbb épületében. A szellemváros idővel óhatatlanul a sivatag martalékává válik, és eltűnik a dűnék alatt. Addig azonban a szürreális képet nyújtó kihalt házak emlékeztetnek arra, hogy az emberiség mi mindent képes építeni – és arra is, hogy mekkora pazarlásra és szenvedés okozására hajlandó a nyereség érdekében. Az ide látogató turisták a gyarmati rendszer borzalmainak emlékét, és egy hajdan volt világ lassú, de biztos eltűnésének nyomait tekinthetik meg.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
- Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
- A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
- Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
- A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
- Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
- Hétvégi várkalauz: Nagykálló
- Hétvégi várkalauz: Szikszó
- Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat
- A hagyomány szerint halálában is összekapcsolódott Shakespeare és Cervantes 20:20
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner 15:05
- Első felesége halála után teljesedett ki igazán Rettegett Iván paranoijája 14:20
- Egressy Béni mellett a Fiumei úti sírkert megnyitásárról is megemlékeztek 13:20
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt 09:50
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap