A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?

A lehetőségek

A középkori utazóknak kevés választásuk volt a közlekedés módját illetően: lóra vagy kocsira ülhettek, vagy gyalogolhattak. Ez utóbbi volt a leggyakoribb eset, mivel a legtöbb ember számára kizárólag ez állt rendelkezésre.

Mai szemmel egészen hihetetlennek tűnhet, de a középkorban sokan valóban elgyalogoltak Itália nagyvárosaiból a francia tengerpartra, de a spanyolországi Toledóból az itáliai Salernóba, és Párizsból Konstantinápolyba is.

Marjorie Nice Boyer, a középkori közlekedés neves szakértőjének a 14. századi francia forrásokban végzett kutatásai szerint a gyalog közlekedők körülbelül 50 kilométert voltak képesek megtenni naponta. Ekkora távolság nyolc-tíz órányi folyamatos gyaloglást jelentett, a modern túrabakancsok és zoknik kényelme nélkül.

A kocsikkal együtt való haladás ennél lassabb volt, különösen, ha azokat sok áruval pakolták meg. I. Eduárd angol király hetedik lánya, Margit 1290-ben feleségül ment Brabant hercegéhez, 1297-ben pedig úgy döntött, teljes ruhatárát átszállíttatja új lakhelyére. Az alaposan megrakott kocsinak 18 napba telt a London és Ipswich közötti 130 kilométeres táv megtétele annak ellenére, hogy öt lovat fogtak be elé.

A lovon ülő utazók ezzel szemben lényegesen gyorsabban tudtak közlekedni a gyalogosoknál. Boyer az ő esetükben napi 50-65 kilométert számolt. Rövidebb távokon az ember jobban meghajthatta lovát, azonban a napi 65 kilométernél nagyobb sebesség nemigen tartható egyetlen állat számára.

Egyes rendkívül fontos esetekben, különösen az államügyek szempontjából fontos hírek kézbesítése esetén volt lehetőség arra, hogy a futár útközben új, pihent lóra váltson, ezáltal megnövelve átlagsebességét. Ez azonban korántsem volt gyakori eset, már csak az anyagi vonzatát tekintve sem.

Két, Boyer által vizsgált esetben, amikor hivatásos hírnök sürgős ügyben indult útnak, lóváltással 83, illetve 90 kilométert tudott megtenni egy nap alatt.

Nem volt azonban mindenki számára kényelmes a lovas utazás: a legtöbb forrás szerint a lovas utazók többsége szolgával vagy inassal ment, aki gyalogolt a lovas mellett. Ha pedig valaki plusz málháslóval indult útnak, és Boyer kutatásai szerint ezekre az esetekre is igaz az a szabály, hogy nagyobb távokat tettek meg gyorsabban, mint a gyalogosok önmagukban – a kísérőnek valahogy lépést kellett tartania.

1. Mozgalmas idők
2. A lehetőségek
3. Az utak

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait