A Római Birodalom új fővárosa pecsételte meg Ostia sorsát

Ostia kikötőjének ábrázolása

Az utolsó zsák!

Egy csapat izzadt kikötőmunkás már kora reggeltől búzazsákokat cipel egy kis folyami dereglye fedélzetére. A rakodást egy felügyelő ellenőrzi, míg a feketébe öltözött „kalkulátor” gondosan számon tartja a szállítmányt: minden egyes fedélzetre felvitt zsákot egy kis pálcika jelöl. A dereglye hamarosan elindul a Tiberisen, hogy rakományát eljuttassa a Rómában várakozó egymillió éhes szájnak.

A fenti jelenetet egy i. sz. 3. századból származó, Ostiában, Róma egykori legfontosabb importkikötőjében található falfestmény örökítette meg az utókor számára. A város kikötőjébe számtalan árucikket – olajat, bort, márványt, fémeket – szállítottak a birodalom minden területéről.

Mivel a római vezetésnek kulcsfontosságú volt, hogy kenyérrel lássa el a legszegényebb rétegeket – amely a korai császárkorban mintegy 200 ezer embert jelentett –, Ostiában a leggyakoribb látványnak a hatalmas búzaszállító teherhajók jelenléte számított.

Róma hatalmas lakosságának élelmezése az ókori nagyváros legnagyobb állandó gondjai közé tartozott

Megfelelő mennyiségű ennivaló hiányában a csőcselék egyértelmű jelét adta elégedetlenségének. Még maga a császár sem tudhatta biztonságban az életét, amikor szegények tízezrei indultak meg a nyomornegyedekből, hogy élelemre vadásszanak – vagy bárkire, akin dühüket csillapíthatják. Érthető, hogy Ostia hatalmas kikötőjének megépítése Róma egyik legfontosabb – és egyben legdrágább – építési projektjévé vált.

„Ne akarja tudni!”

Ostia Rómától 30 kilométerre délnyugatra fekszik, ott, ahol a Tiberis a Földközi-tengerbe torkollik. Maga a kikötő eredetileg mindössze néhány dokkból állt; csak kis teherhajók fogadására volt alkalmas, ami a gabonabeszállítás során komoly problémákhoz vezetett.

Róma hatalmas búzaigénye miatt nagy raktárkészletekre volt szükség arra az esetre, ha rossz volt a termés a provinciákban. Mivel ehhez nem voltak adottak a megfelelő feltételek, Claudius császár i. sz. 42-ben úgy döntött, egy korszerű, a legnagyobb hajók befogadására is képes kikötőt építtet a rossz állapotban lévő dokkok helyére.

Claudius császár a zavargások elkerülése végett döntött amellett, hogy hatalmas kikötőt épít a város élelmiszerellátásának biztosítására

Saját testi épségének biztosítása is ezt kívánta, ugyanis megtapasztalhatta, milyen haragra gerjed a nép a gabonaszállítmány elakadása esetén: „A csőcselék feltartóztatta a Forum kellős közepén, átkozódtak és kenyérdarabokkal hajigálták” – számol be Suetonius római történetíró az uralkodót ért inzultusról. A császárt az sem tántorította el tervétől, hogy amikor építészeit a várható költségekről kérdezte, csak ennyit feleltek: „Ne akarja tudni!”

1. Az utolsó zsák!
2. Betonnal teli óriáshajó
3. Látványos fejlődés
4. Az egész Római Birodalom találkozóhelye

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben