A norvég királyi családért áldozták fel a brit hadihajót?

A Glorious és kísérőhajói - a dunkerque-i kiürítéssel szinte egy időben zajló - Alphabet hadműveletben vettek részt, amelynek célja a Norvégiában ragadt szövetséges csapatok evakuálása volt. A hajók 1940. június 8-án hajnali 3 órakor szakadtak el Lionel Wells repülőgép-hordozó hajórajától,  amely a Nagy-Britannia felé tartó evakuációs flottát fedezte.

A Glorious feladata a Királyi Légierő 263. repülőszázadához tartozó tíz Gloster Gladiator vadászrepülő, valamint a 46. repülőszázadhoz tartozó hét Hawker Hurricane típusú gép evakuálása volt. Annak ellenére, hogy nem ilyen jellegű feladatokra voltak kiképezve, mindegyik repülőgép sikeresen landolt a Glorious fedélzetén.

A Glorioust és kísérőhajóit délután 15:45-kor pillantotta meg két német csatacirkáló, a Scharnhorst és a Gneisenau legénysége. A brit hajókat felkészületlenül érte a támadás, és bár hősiesen ellenálltak, a menekülésre gyakorlatilag nem volt esélyük. 18:20 körül az utolsó állva maradt brit hajó, a Scharnhorstot megtorpedózó Acasta is lángolva süllyedt el a hullámokban. A britek egészen másnapig nem szereztek tudomást a három hajó elsüllyedéséről, így továbbra is küldték nekik a rádióüzeneteket. 

A Scharnhorst 1939-ben

A Scharnhorst fedélzetén tartózkodó filmes stáb az egészet kamerára rögzítette, így a Glorious valószínűleg a brit haditengerészet történetének első olyan hajója lett, amelynek bukását filmre vették. Néhány nappal később a német filmhíradó örömmel számolt be a Glorious pusztulásáról. 

Bár a németek tisztelegtek a legyőzött ellenségnek, nem álltak meg, hogy kimentsék a vízből a túlélőket. Több százan merültek el a Norvég-tenger jéghideg vizében, ahol szörnyű megpróbáltatásokon estek át. Amikor norvég hajók végül rátaláltak a túlélőkre, már csak negyvenen voltak életben. 1519-en haltak meg, többen, mint a britek bármely más tengeri csatájában a második világháborúban. Az áldozatok között ott volt a Glorious kapitánya, Guy D'Oyly-Hughes, az első világháború legendás tengeralattjárósa is.

Nagy-Britanniában a tragédiával kapcsolatos vita szinte rögtön fellángolt. A csata körülményeivel kapcsolatos első kérdéseket 1940. július 31-én tették fel a parlamentben, a polémia pedig november 7-én érte el a csúcspontját, amikor Richard Stokes, a kormány egyik ismert kritikusa arról érdeklődött, hogy hogyan és miért történhetett meg egy ilyen méretű katasztrófa, és ki viseli érte a felelősséget. Az Admiralitástól nem érkezett válasz.

Bár a háború későbbi évei során elült a vita, 1946-ban - részben Stokes nyomására - végül kiadtak egy hivatalos jelentést. A beszámoló szerint a fogytában lévő üzemanyag miatt egyedül haladó hajó biztonságos útvonalon közlekedett, és csak a balszerencsének volt köszönhető, hogy belefutott az ellenséges hajókba. A Glorious egy fatális véletlen következményeként pusztult el: egyszerűen rosszkor volt rossz helyen.

HMS Acasta

Ezt a verziót elsőként maga Winston Churchill is cáfolta, aki háborús visszaemlékezésében kifejtette, hogy az üzemanyaggal kapcsolatos magyarázat "nem volt meggyőző". Ennek ellenére a hivatalos jelentést a legtöbben évtizedeken át elfogadták. A vitát a brit haditengerészet hivatalos történésze, Stephen Roskill kapitány nyitotta meg újra a Sunday Times-ban 1980-ban megjelent cikkében. A The Cantankerous Captain of HMS Glorious (A HMS Glorious zsémbes kapitánya) című cikk a Gloriouson szolgáló J.B. Heath visszaemlékezésén alapult, aki az utolsó, végzetes útra már nem tartott a hajó legénységével.

Beszámolójában egy boldogtalan legénység képét festette fel, amelyet egy olyan kapitány vezet, akinek első világháborús legendája mindössze arra szolgál, hogy elfedje a feladatra való alkalmatlanságát, zsarnoki hajlamait és megkérdőjelezhető elmeállapotát. D'Oyly-Hughes azért nem vitte magával Heathet az utolsó útra, mert nem volt hajlandó teljesíteni a kapitány által kiadott, a józan ész parancsaival szembemenő utasításait. Visszaemlékezése szerint a kapitány annyira hirtelenharagú ember volt, hogy a Glorious csak azért tartott egyedül Nagy-Britannia felé, hogy haditörvényszék elé állíttassa Heathet, egykori tisztjét.

Azóta - a megnyíló levéltári anyag felhasználásával - számos cikkben, könyvben és dokumentumfilmben  merültek fel új szempontok a tragédiával kapcsolatban. Az 1997-es, a The Tragedy of HMS Glorious (A Glorious tragédiája) című dokumentumfilmben például a Glorious süllyedésekor hozzá legközelebb található brit hajó, a HMS Devonshire szerepének kérdését vetették fel.

A szintén önállóan hajózó Devonshire a norvég királyi családdal a fedélzetén tartott Nagy-Britannia felé. A hivatalos jelentések szerint ők kapták az egyetlen, zavaros rádióüzenetet a Gloriousról. A Devonshire beérkezett üzenetekről vezetett naplója nem maradt fenn, de a - többek között a hajó legénységének vallomásán alapuló - bizonyítékok arra utalnak, hogy a Gloriousról küldött üzenet valószínűleg nem volt annyira zavaros, ahogyan azt a hivatalos beszámolóban állították.

HMS Devonshire

Amennyiben ez valóban így volt, felmerül a kérdés, hogy - a Devonshire és a norvég királyi család védelmében - szándékosan áldozták-e fel a Glorioust és kísérőhajóit. A vita több évtized után ismét a parlamentig jutott, ahol többek között Tam Dalyell képviselő tett fel kérdéseket a tragédiával kapcsolatban, de a védelmi minisztérium hétoldalas válaszában újfent az Admiralitás által hangoztatott érvekkel próbálták meg lecsillapítani a kedélyeket.

Bár az utóbbi években a pozíciók megmerevedtek, a veteránok közül pedig egyre többen távoznak el az élők sorából, valószínűleg nem utoljára hallottunk a Glorious és kísérőhajóinak történetéről.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől