A Horthy-család ünnepségeitől a védteleneket sújtó nyomorig mindent megörökített Escher Károly

A fotóművész és a szociófotós

Escher a fotóművész titulust ugyan elutasította, de a képtudósítást egyértelműen művészi rangra emelte. Az aktualitások művészi ábrázolásmódját érzékenységével és egyedi látásmódjával valósította meg.

Mindent a maga mozgásában, változásában és valóságában akart megörökíteni. Alkotói munkájában központi eleme volt a mozgás megragadásának, korát megelőzve – sok kritikát kiváltva – a kimerevített kép tűélességének ellenében teret engedett a bemozdulás életlenségének.

Emellett a természetesség híve volt, azt vallotta, a fotósnak arra kell törekednie, hogy képét az adott fényviszonyok között készítse el, vaku használata nélkül.

Életművének meghatározó részét jelentik a szociofotók, amelyek a társadalom perifériájára szorultak világát mutatják be. Szociális érzékenysége a nyomortelepeken élők felé fordította figyelmét és kameráját.

Emlékirata szerint az Est Lapokban megjelent nyomortelep-riportjai hozzájárultak a pesterzsébeti Hangya-telep felszámolásához. Összességében azonban Escher realista és társadalomkritikus szemléletű fotóriportjainak a két világháború közötti és az 1948 utáni Magyarország sem biztosította a szükséges demokratikus közeget és szabad légkört.

1945 után a különböző politikai pártokhoz kötődő lapok sűrűn foglalkoztatták. A kommunista halatomátvétel után az ország valós viszonyait, az emberek nyomorát már nem lehetett sem írásban, sem képben nyilvánosságra hozni. Az ekkor készült szociofotóit – ahogyan azt Albertini Béla és Stemlerné Balog Ilona kutatási bizonyították – Escher úgy mentette meg az utókornak, hogy az 1930-as évekre visszadátumozta, átnevezte azokat.

Így lettek például az 1946-os lakosságcsere folytán Szlovákiából kitelepített, menekülttáborokban élő magyar családokból az 1930-as évek gazdasági válságának munka- és lakhatás nélküli áldozatai, vagy így „alakult át“ az 1940-es évek gyermekszegénysége az 1930-as évek legvédtelenebbeket sújtó nyomorává, legalábbis a képfeliratok erejéig.

Az 1950-es években is aktív volt, fotókiállításokon szerepelt, több díjat kapott, még egy könyvet is publikált Vajda Miklóssal közösen az 1951-ben tragikus körülmények között elhunyt Bajor Giziről.

Mindemellett nevéhez fűződik a Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípia kémiai úton történt 1955-ös restaurálása, megmentése is. Aktivitásához és megjelenéseihez képest az első önálló kiállítására elég későn, csak 1965-ben került sor a Magyar Nemzeti Galériában. Escher Károly 1966. február 16-án hunyt el.

Hagyatékának gazdagságáról sokat elmond, hogy több tízezer felvétele maradt fenn, ebből több ezer jelent meg nyomtatásban. Több múzeum, magángyűjtemény és fotóarchívum őrzi örökségét. 2010-ben a Mai Manó Ház Az ismeretlen ismerős címmel rendezett kiállítást Escher munkásságából.

1. Fotóriporter születik
2. A fotóművész és a szociófotós

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek