A hiába várt pillanat, avagy így fulladt kudarcba IV. Károly első restaurációs kísérlete

2022. március 26. 10:40 Múlt-kor

Korábban

Nem voltak megalapozottak a sógor értesülései

Horthy és a hozzá hű körök mindent megtettek azért, hogy Károly lehetőleg Svájcban maradjon, mert joggal tartottak attól, hogy a trónját vesztett Habsburg magyarországi megjelenése kiváltja a győztes antant által a Monarchia romjain életre hívott államok, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetve a Magyar Királyság területéből óriási szeletet kihasító Románia katonai beavatkozását.

A legitimisták leginkább az angol-francia diplomácia passzivitásában reménykedtek. Ezt a reményt Károly Párizsban élő sógora, Zita királyné bátyja, Bourbon-Párma de Sixtus herceg is megerősítette.

A herceg 1921 februárjában tájékoztatta a svájci emigrációban élő sógorát, hogy értesülései szerint a francia miniszterelnök, Aristide Briand nem ellenezné a restaurációt.

Károly bízott a nem hivatalos diplomáciai csatornákon érkező hírekben és a Magyarországgal szomszédos államok tétlenségében, így 1921. március 23-án titokban elhagyta Svájcot, és elindult Magyarország felé.

Az uralkodó egy Sanchez névre kiállított, hamis útlevél segítségével gróf Erdődy Tamás kíséretében március 26-án Pinkafőnél minden gond nélkül átlépte a határt.

IV. Károlynak dicstelen évek jutottak Magyarország trónján

Az inkognitó nem sokáig tartott, mert a közeli Nagyszentmihályon a Vöröskereszt egyik magas rangú tisztviselőjeként bemutatott Károlyt a helyi vendéglős felismerte. Erdődy és a „leleplezett Sanchez” ezután a szombathelyi püspöki palotába, a legitimista Mikes János püspökhöz sietett.

Másnap a közelben vadászó Teleki Pál miniszterelnök érkezett a püspöki palotába, ahol megpróbálta meggyőzni a királyt, hogy Magyarország érdekeit szem előtt tartva, haladéktalanul hagyja el az ország területét. Károlynak viszont esze ágában sem volt visszavonulót fújni, és Budapestre hajtatott, abban a reményben, hogy Horthy hajlandó lesz átadni neki a hatalmat.

A budapesti találkozón a kormányzó udvariasan visszautasította a Károly által neki adományozott Mária Terézia-rend nagykeresztjét, és megkérte a Habsburgot, hogy haladéktalanul utazzon vissza Szombathelyre, és ott várja meg a fejleményeket. Horthy ugyanis nem nagyon bízott Bourbon-Párma de Sixtus hercegének nem hivatalos üzenetében, a franciák hallgatólagos támogatásában.

Budapesten a király felbukkanásának hírére felélénkült a diplomáciai élet. A budapesti brit, francia és olasz főmegbízottak, brit kollegájuk, Thomas Hohler révén nemtetszésüket fejezték ki a király felbukkanása miatt. Horthy később arra kérte a francia főmegbízottat, hogy a francia külügy nyilatkozatban szólítsa fel Károlyt a távozásra.

A reménykedő Károly eközben a szombathelyi püspöki palota vendégeként várta a pozitív diplomáciai fejleményeket, ám hiába, mert Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter csapatösszevonással és gazdasági blokáddal fenyegette meg Magyarországot, Briand francia miniszterelnök pedig nyilatkozatban ítélte el Károly restaurációs kísérletét.

A magyar sajtó által „királypuccsnak” nevezett incidens április 5-én zárult le, miután a kedvezőtlen politikai nyilatkozatokat tudomásul véve Károly vonatra szállt, és elhagyta Szombathelyet.

előző oldal 2 / 2