500-nál is több áldozatot szedett az egyszerű földműves, akit „Fehér Halálnak” hívtak

2018. november 8. 15:50 Múlt-kor

A második világháború során a korábbinál nagyobb szerep jutott a harctéren a mesterlövészeknek. Némelyikőjük a hadviselés e különleges művészetét gyakorolva szinte mitikus hírnévre tett szert – mind közül a legrettegettebb a „Fehér Halál” néven ismert finn Simo Häyhä volt.

Korábban

Született tehetség

1939. november 30-án a Szovjetunió – bízva saját elsöprő erejében – lerohanta szomszédját, Finnországot. A kommunista nagyhatalom a határhoz közel fekvő Leningrád biztonságának garantálása érdekében állt elő területi követelésekkel Finnországgal szemben, amelyeket utóbbi nem volt hajlandó teljesíteni. Számok tekintetében úgy tűnt, semmi sem állhat a Vörös Hadsereg útjába – nem számoltak azonban az olyan eltökélt védőkkel, mint Simo Häyhä.

A később „Fehér Halál” becenévvel illetett Häyhä (e.: „heühe”) a háború kezdetétől 1940. március 7-i súlyos megsebesüléséig a hivatalos adatok szerint 505 ellenséges katonával végzett (nem hivatalos becslések szerint a valós szám akár 800 körül is lehet), ezzel minden idők legeredményesebb mesterlövészének címét kiérdemelve. E szám nagy részét saját puskájával érte el, azonban számos esetben használt géppisztolyt is.

Az 1905-ben született Häyhä egyszerű földművescsaládból származott, nyolc gyermek közül a legfiatalabbként. 1925-ben, 20 évesen belépett a csupán 1917 óta független ország önkéntes milíciájába, a Védelmi Hadtestbe (Suojeluskunta) – a szervezetet a kommunisták és ellenfeleik között vívott finn polgárháború nyomán Fehér Gárdának is nevezték. Häyhä rendkívül rátermettnek bizonyult a lövészetben, számtalan versenyen ért el kiemelkedő helyezéseket – a beszámolók szerint háza tele volt különféle érmekkel és kupákkal, amelyeket lövészversenyeken nyert. A háború kitörésekor tanyáján lakott, és földjének műveléséből élt.

A háború során a Védelmi Hadtest tagjai a reguláris hadsereg részévé váltak, Häyhät pedig mesterlövészként vetették be. Fő fegyvere az orosz 1891-es mintájú Moszin-Nagant forgó-tolózáras puska finn gyártmányú, módosított változata, az M/28-30 volt – ugyanezt használta a versenyeken is (szovjet ellenfelei nagyrészt egy hasonló fegyvert, az M91/30-at használták). Számos esetben használta ugyanakkor a második világháború egyik legjobb géppisztolyaként számon tartott, finn fejlesztésű KP/31-et is.

Häyhä elvetette a korban már bevett fegyvertávcsövek használatát, mivel korábban sem használt ilyet lövészethez. Emellett érzése szerint a fegyver beépített nyílt irányzékával széles maradt a látószöge, ami által jobban tudta követni célpontját, továbbá alacsonyabb sziluettet nyújtott az ellenséges lövészek számára, mint hogy ha az optikához kell emelnie fejét. Az évszakra jellemző extrém hidegben ráadásul a korabeli távcsövek hajlamosak voltak a párásodásra, illetve az üveglencsén megcsillanó napfény könnyen elárulhatta a lövész helyzetét. A későbbiekben arról is beszélt, hogy távoli sziluettekre lelkileg könnyebb lőni, mint egy nagyítással bíró optikán keresztül látott személyre.

A „Fehér Halál” bevett módszere az volt, hogy kiválasztott állása előtt dús kupacba tömködte a havat – egyrészt álcázásképpen, másrészt pedig azért, hogy a lövéskor a csőtorkolatból előtörő nyomás ne verje fel azt, ezáltal elárulva hollétét. Häyhä gyakran tartott ilyenkor havat a szájában is, hogy elkerülje a feltűnően párás leheletet, amely szintén lebuktathatta az ellenség előtt.

következő oldal 1 / 2