A 17 aradi vértanú

2014. október 6. 11:00 Németh Máté

Korábban

Lenkey János: a börtönben megőrült honvédtábornok

Az egri születésű Lenkey János negyvenharmadik életévében járt, amikor tíz nappal Ludwig Hauk kivégzése előtt az aradi várbörtönben meghalt. Lenkeyt az 1848-as pesti forradalom híre Galíciában érte utol, ahonnan századával együtt hazaszökött, hogy itthoni szolgálatra jelentkezzen. Tettei következményeit nem kerülhette el, büntetésként a délvidéki hadseregben kellett folytatnia pályafutását. A katonai ranglétrát végigjárva lett a szabadságharc alatt decemberben honvédezredes, majd a következő év márciusában Kossuth Lajos jóvoltából vezérőrnaggyá, valamint a komáromi várőrség parancsnokává vált. Később a vár parancsnokságát is ellátta, végül a világosi fegyverletétel idején ő is fogságba esett.

Lenkeyt is Aradon állították hadbíróság elé, pszichés betegsége azonban a per folyamán elhatalmasodott rajta. Ernst törzshadbíró 1849. szeptember havának végén a következő jelentést küldte Haynaunak a katonáról: „Kénytelen voltam egyelőre függőben hagyni a Lenkey János felkelőfőnök ügyére vonatkozó büntetési javaslatot, mert nevezetten az elmúlt napokban az elmezavar jelei mutatkoztak, és jelenleg orvosi megfigyelés alatt áll.”

A következő hónapokban az őrület Lenkeyn egyre inkább kiteljesedett, ami az orvosi jelentés szerint többek között a következőkből állt: „Kiemelte az ablaktáblákat, eltorlaszolta velük és más használati tárgyakkal a bejáratot, meztelen vetkőzött, és csak útiköpenyével takarózva feküdt az ágyon; végképp senkit sem akart bebocsátani, és azt mondta, hogy csak az ablakon át hajlandó válaszolni a kérdésekre. Sem ételt, sem italt nem vett magához, míg a rettenetes éhség este rá nem kényszerítette.” Állapotán nem segített fogvatartóinak egyik kedvelt szórakozása: cellájába bekiabálva dührohamot provokáltak a volt honvédezredesnél.

Petőfi versének hősét - a fiatal író Lenkei százada címmel írt egy költeményt, melyben többek között hősiességét magasztalja -, Lenkey Jánost végül hosszú betegség után, 1850. február 9-én érte utol a halál.