Békés, gondtalan idő jellemezte egykor a pósteleki Széchenyi (Wenckheim) kastélyt, ahogy Károlyi-Széchenyi Ilona életrajzi írásában (Kileng az inga: egy arisztokrata festőművésznő életútja, bánatai és öröme) emlékezett vissza leánykora mindennapjainak helyszínére, az otthonára, ahová nyolc évesen költözött szüleivel. Arra a csodálatos neobarokk rezidenciára, ahol még a személyzet és az uradalomban dolgozók is jól érezhették magukat. 

Ha Békés megye kastélyait számba vennénk, akkor látnánk, hogy alig akad közöttük olyan rezidencia, amelynek ne lenne köze a Wenckheim családhoz. A Wenk família eredetileg frank eredetű volt, őseik feltehetően Thüringiában éltek. Nevük is lakhelyükre utal, ugyanis a ’Wenck’ előtag birtok székhelyet, a ’heim’ utótag pedig oda valót jelent. Nemesi rangot 1559-ben kaptak.

A hatalmas uradalmon belül Póstelek a família dobozi birtoktestéhez tartozott. A család grófi ágának tulajdonában álló települést a XIX. század folyamán, mint jó természeti lehetőséggel bíró, kiváló gazdálkodási eredményeket felmutató helységként tartották számon. A területet az 1888-as árvíz elpusztította, így újjáépülésére csak ezután nyílt mód.

1892-ben került örökség útján Wenckheim Frigyes (1842-1912), főpohárnokmester, titkos tanácsos tulajdonába, aki nagyobb beruházásokba kezdett. A lápos, vizes területről a belvizet elvezettette, majd gazdasági épületeket, gőzmalmot emeltetett és hatalmas fácánost alakított ki. A birtokon tenyésztett állatok: szarvasmarhák, baromfik országos elismeréseket szereztek a vásárokon, kiállításokon, valamint számos díjat söpörtek be egészen 1944-ig, amíg a család itt gazdálkodott. Ám Póstelek igazi fellendülése csak akkor kezdődött, amikor Frigyes lánya, Wenckheim Krisztina (1874-1970) az 1895-ben nászajándékba megkapott területen, a pósteleki erdő közepén, férjével, gróf Széchenyi Antallal (1867-1924) igazi birtokközpont és vidéki rezidencia kialakítását határozta el. Az építkezés megkezdéséről még a korabeli Vállalkozók Lapja is beszámolt, megemlítve, hogy „nagyobbszerű kastély” építésébe fogtak, amely 1909-re készül el., Mára sajnos nagyrész elpusztult, de számos archív képeslap és felmérés, no meg az emlékirat őrzi számunkra kialakítását.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2014. tavasz számában olvasható.