Újkori bálok a farsangi időszakban

2014. február 13. 12:45

A farsang időszaka vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A 18. század végén is a mulatság, a vigasság, a szórakozás időszaka volt, de az álarcosbálok rendezését uralkodói engedélyhez kötötték - írja Kulcsár Krisztina a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán megjelent tanulmányában.

Korábban

Vízkereszt hozza el a farsang kezdetét

Dominóbál, maszkabál

A kora újkorban több típusa is kialakult a farsangi báloknak. A legpompázatosabbaknak az uralkodói udvarokban jelentősebb ünnepségek alkalmából, esetleg magas rangú vendégek tiszteletére megrendezett udvari bálok számítottak. Ezek azonban nem álarcosbálok voltak, hanem szigorú szabályok szerint megrendezett társadalmi események. A Bal paré vagy Bal en ceremonie (a francia királyi udvarból származó Grand bal du roi mintájára, 1669) inkább abszolutista ceremóniájáról, nem pedig a könnyed udvari szórakozásról volt híres. A részvétel az ilyen udvari bálokon kötelező volt, a meghívó szinte katonai „behívónak" számított.

A jelmezbálok egyik különleges fajtája a „dominóbál" volt (Bal en Domino, Bal de la cour, Bal à la cour). A dominóbál valójában a velencei mintára megrendezett álarcosbált jelentette. Az elnevezés az olasz nyelvől ered: a Domino kezdetben az olasz és spanyol egyházi személyek (domino) bő, az alsóruházatot eltakaró, fekete színű köpönyegét jelentette. A bő köpönyeg a 16. században került át a világi öltözködésbe, mindkét nembeliek kedvelt ruhadarabja lett. Lepelformája miatt a 18. században velencei karneválruhává lépett elő, és egyre színesebbé vált. Kedveltsége annak ellenére, vagy talán éppen azért volt nagy, mert elkészítése nem volt bonyolult, tehát nem igényelt sem különösebb felkészülést, sem különösebb készségeket, és esztétikailag semlegesnek számított. Mivel ezt a „köpönyeget" férfiak és nők egyaránt hordhatták, az álarcosbálokon preferált inkognitót és titokzatosságot remekül megőrizhették vele.

Ez mégsem azt jelentette, hogy a dominóbálok során a résztvevők egyenrangúként viselkedhettek volna. A kor előírásainak megfelelően az egyforma ruházat ellenére szigorú ceremoniális megkötöttségek vonatkoztak a bál menetére, és fenntartották a rangsorolást. Ezt jelezhették például úgy, hogy a dominóköpönyeget nem teljesen zártan hordták, hanem úgy, hogy viselőjének a rangjának megfelelő ruhája kilátszódjon alóla. Ez a báltípus tehát sokszor főként csak a reprezentációt szolgálta, a jelmez csupán kiegészítő elem volt. Különösen állítható mindez, mivel az álarc viselését nem írták elő (Bal en Domino ohne Larffen, Bal ohne masque). A zártkörű rendezvények ellentéte volt a nyilvános bál, és az olyan bál, ahol a belépésért fizetni kellett. Ezek közé számíthatók azok a rendezvények, amelyeket az egyes városok tartottak, bevételek reményében is.

Egy másik közkedvelt jelmezbál a „maszkabál" (Bal en masque, masquierter Bal) volt. A farsang idején általánosan redoute-nak nevezték azt a helyet, ahol jelmezbe öltözve a nemesek, a polgárok, sőt Bécsben akár az udvartartás (és a császári család) tagjai is összegyűltek, hogy táncoljanak, játszanak és szórakozzanak. Később redoute-nak nevezték magukat a rendezvényeket is. Ez a jelmezbál Itáliából és Franciaországból származott, a 18. századra a polgárság számára is a legfontosabb rendezvénnyé vált. A jelmezruha megválasztása nem volt előírva, de arc előtt álarcot kellett tartani. A bálokon ugyan volt ceremoniális elírás, de csekélyebb mértékben, mint a dominóbálokon, ezért igen közkedvelt volt. E bálokat azonban csak előre megszabott helyeken rendezhették.

Éppen ez okozott gondot Budán az 1780-as évek közepén, mivel híján voltak a megfelelő méretű teremnek. A megnövekedett igény annak tudható be, hogy II. József rendeletének következtében 1784 folyamán Pozsonyból Budára költözött át a legtöbb központi kormányszerv: a Magyar Királyi Helytartótanács, a Magyar Udvari Kamara és a magyarországi főhadparancsnokság is, sőt új épületet jelöltek ki és alakítottak át az országgyűlés számára is. A költözés során nemcsak a hivatalnokok száma nőtt meg, hanem családtagjaik révén a szórakozásra vágyó és társasági életet kedvelő nemesek száma is.

következő oldal 1 / 2