Kommunista miniszterből vértanú

2013. szeptember 24. 08:03 Csernus Szilveszter

Korábban

Titkos találkozó a paksi csőszkunyhóban

A szeptember 15-én kezdődő főperben minden a forgatókönyv szerint alakult, így az szokatlanul rövidre sikeredett. A védőket Péter választotta ki és szerkesztette meg beszédjüket, a vádlottak és tanúk vallomását pedig előre betanították. Rákosi a dolgozószobájából hangszórón követte az eseményeket és időnként telefonon utasította a színjáték rendezőjét, Pétert.

A vádat illetően Belkin az aktuálpolitikai helyzetnek megfelelően utasította Rákosit, hogy a fő vádpont a Titónak és az amerikai imperialistáknak folytatott kémkedés legyen. Természetesen a Rákosi és Farkas életére törés sem maradhatott ki a vádiratból, de fantasztikus elemek is szerepeltek benne. Ilyen volt például, hogy Rajk egy Paks melletti csőszkunyhóban titkos iratokat adott át Ranković jugoszláv belügyminiszternek, aki a Dunán jutott át a két országot elválasztó aknazáron és megerősített határszakaszon. Ennek alapja talán az volt, hogy Rajk tényleg tárgyalt négyszemközt Rankovićtyal (az akkor még baráti) Tito 1947. decemberi látogatásakor – egy vonaton. A paksi találkozón még az ÁVH vezető köreiben is csak nevetni tudtak, s talán ez ihlette A tanú című film klasszikus dunai békaembereit is.

A Népbíróság, egy főbírával és négy laikus népbírával (köztük három munkással és egy értelmiségivel) bűnösnek találta mind a hat fővádlottat. Az ítéletet az 1930-as hűtlenségi és kémkedés elleni törvényre, illetve két 1946-os köztársaság-és népellenes bűntettekkel kapcsolatos törvényre alapozták. Rajk Lászlót, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást halálra, míg Ogyenovics Milánt 9 évi, Justus Pált és Brankov Lázárt pedig életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Az óbecsei, jugoszláv állampolgár Brankov szolgáltatta az ügyben a titói szálat. A sztálini módszerre jellemző, hogy Brankov, Jugoszlávia volt budapesti követe éppen az 1948-as szovjet-jugoszláv konfliktus miatt fordult Tito ellen, és fedte fel az itt működő jugoszláv kémeket. Átállását így hálálta meg a terrorgépezet.

Kivégzésekor Rajk – talán iróniával – Sztálint és Rákosit dicsérte a bitófán, míg Szalai ártatlanságát és kínzásait hangoztatta. A Rajk-üggyel összefüggésben követett el öngyilkosságot három ember letartóztatástól félve, ketten szívrohamban hunytak el rokonuk meghurcoltatása hallatán, ketten a kihallgatásokba haltak bele, illetve két vérbíró, köztük Rajk elítélője, Jankó Péter menekült öngyilkosságba lelkiismerete elől. A Rajk-ügy áldozatainak száma így összesen 26 lett.

előző oldal következő oldal 3 / 4