Észak-Korea útja az atomhoz

2012. március 5. 08:51

Több mint fél évszázada folyik az észak-koreai atomprogram, amelyet többször is felfüggesztettek, legutóbb a múlt hét közepén hajolt meg a phenjani vezetés a nagyhatalmak akarata előtt.

Korábban

Amerikai közlés szerint Észak-Korea hajlandó felfüggeszteni urándúsító tevékenységét, nukleáris moratóriumot hirdet és nagy hatótávolságú rakétáinak kipróbálását is szünetelteti. Az amerikai segélyek ezután a jelek szerint hamarosan indulhatnak az ázsiai országba.

Victoria Nuland, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője múlt hét szerdán bejelentette: Phenjan abba is belement, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynökségének (NAÜ) megfigyelői ellenőrizzék az urándúsítási moratóriumot és hogy megerősíthessék, valóban működésképtelenné tették a jongbjoni nukleáris erőművet. Közölte továbbá, hogy az Egyesült Államok hajlandó élelmiszer-segélyt juttatni Észak-Koreának. A javasolt, 240 ezer tonnányi segélyszállítmány összetételéről a két fél a későbbiekben egyeztet.

Ugyan ilyen egyezményeket korábban többször is kötöttek a felek, Észak-Korea valójában soha nem mondott le végleg nukleáris ambíciójáról. A döntéshozók és diplomaták most azonban optimisták a tekintetben, hogy a kommunista rezsim ezúttal valóban tiszteletben fogja tartani a nagy csinnadrattával bejelentett lépést.

Phenjan hivatalosan 2002-ben jelentette be atomprogramját, majd négy évre rá fel is robbantatta első bombáját. A remetekirályság nukleáris ambíciói nem újkeletűek, egészen 1956-ig kell visszakanyarodnunk a történelemben. Ekkor Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság alapítója szovjet és kínai szakértőkkel együtt azon munkálkodott, hogy országa mihamarabb nukleáris technológiára tegyen szert. Hat évet kellett várni, hogy felépüljön az első nukleáris létesítmény Phenjantól 90 kilométerre, Jongbjonban, amely 1967-ben szovjet segítséggel kezdte meg működését.

A hatvanas és hetvenes években tovább folytatódtak a kísérletek, és megkezdték a nukleáris fűtőanyagok felhalmozását. 1977-ben beengedték az országba a NAÜ szakértőit, akik háborítatlanul végezhették munkájukat az erőműben.

Észak-Koreában csak a nyolcvanas években dördült a startpisztolyt, már ami a nukleáris fegyverek fejlesztését illeti. Phenjan 1985-ben csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez, de ezzel egy időben kezdte el kifejleszteni nagy hatótávolságú rakétáit, majd egy újabb atomreaktort épített, amely már képes volt uránt is dúsítani.

A Szovjetunió felbomlása komoly csapást jelentett a kommunista rezsim számára, nemcsak azért, mert gazdasága romokban hevert, hanem ideológiailag is elszigetelődött. A két Korea között köttetett, a félsziget atommentességét kimondó 1992-es egyezmény újra felcsillantotta a reményt, hogy Phenjan felhagy nukleáris programjával. Ez nem következett be, sőt 1993-ban az észak-koreai vezetés kilátásba helyezte, hogy felmondja az atomsorompó-egyezményt, ami majdnem katonai konfrontációt eredményezett Phenjan és Washington között. (Nixon korábbi tervéről pedig itt olvashat)

1994-ben a feszültség tapinthatóvá vált, talán ennek is köszönhető, hogy a felek végre egy asztalhoz ültek: a tárgyalás eredménye az lett, hogy Észak-Korea bejelentette, beszünteti atomprogramját, cserébe pedig olyan reaktorokat építhet, ahol csak békés célú, fegyverré át nem alakítható plutónium előállítása folyhat.

Észak-Korea azonban nem tartotta be szavát: annak ellenére, hogy a remetekirályságot a kilencvenes években hol a soha nem látott áradás, hol a több millió ember halálát okozó éhínség fenyegette, folytatta nukleáris programját, amelyről ezen a héten (az utóbbi években immáron sokadszor) újfent lemondott. Nem kell jóstehetség ahhoz, ha kijelentjük: talán nem örökre.