Húsz éve volt Mindszenty József újratemetése

Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) 1892-ben született a Vas megyei Csehimindszenten. 1915-ben szentelték pappá, s XII. Pius pápa 1944-ben nevezte ki Veszprém megyéspüspökévé. Vezetésével a katolikus püspöki kar keményen tiltakozott a zsidóüldöző intézkedések ellen. A szovjet hadsereg kelet-magyarországi előrenyomulásakor a bíboros több egyházi vezetővel együtt memorandumot intézett a kormányhoz, hogy az ország többi részét ne engedjék csatatérré válni.

Emiatt 1944 novemberében a nyilasok letartóztatták, fogságából csak 1945 húsvétján, a szovjet csapatok bevonulásakor szabadult ki. XII. Pius pápa 1945. szeptember 15-én nevezte ki Esztergom érsekévé, majd 1946 februárjában bíborossá. Mindszenty az egyházi iskolák államosítása miatt került a legélesebben konfliktusba az akkori államhatalommal, és tiltakozott a hitoktatás fokozatos betiltása, a katolikus intézmények államosítása, illetve megszüntetése ellen.

Az Államvédelmi Hatóság 1948. december 26-án tartóztatta le hűtlenség, a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. 1949 februárjában a népbíróság minden vádpontban bűnösnek találta, és életfogytiglani fegyházra ítélte, az ítéletet a másodfokú bíróság júliusban megerősítette. 1955 nyarán felszólították, hogy kérjen írásban amnesztiát, Mindszenty azonban igazságtételt és rehabilitációt akart, így nyolcévi rabság után csak az 1956-os forradalom napjaiban szabadult ki.

A szovjet intervenció napján, november 4-én titkárával az Egyesült Államok nagykövetségén kért menedékjogot, s csaknem 15 évet töltött amerikai diplomáciai oltalom alatt. A Vatikán és Nixon amerikai elnök kezdeményezésére 1971. szeptember 18-án a magyar hatóságok hozzájárulásával, szigorú titoktartás mellett, vatikáni diplomata-útlevéllel elhagyhatta az országot, Rómába, majd onnan Bécsbe költözött. Egyházpolitikai megfontolásból a pápa 1973-ban üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, Mindszentyt pedig nyugállományba helyezte.

A bíboros 1975. május 6-án halt meg az osztrák fővárosban. Mariazellben temették el, végakarata szerint Magyarország teljes felszabadulásáig csak ideiglenesen: "Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába" - rendelkezett.

Mindszenty Józsefet 1990-ben rehabilitálták. Az Országgyűlés március 14-én mondta ki, hogy a néhai bíboros és sorstársai koncepciós per áldozatai voltak. Magyarországi eltemetésének gondolatát 1990 májusában vetette fel Veremund atya, a mariazelli zarándokhely Benedek-rendi elöljáróságának vezetője. Az Esztergomi Érseki Főhatóság július végi közleménye szerint a bíboros rehabilitálásával és a politikai rendszer megváltozásával megszűnt minden akadálya annak, hogy a földi maradványok az esztergomi bazilika kriptájába kerüljenek. 1990. október 1-jén a Mindszenty Alapítvány is, mint a végrendelet végrehajtója konstatálta, hogy teljesültek a hazaszállítás feltételei, s az újratemetés időpontját 1991. május 4-re tűzték ki.

A sajtóban eközben heves vita bontakozott ki arról, hogy valóban eljött-e az ideje a hamvak hazai földbe helyezésének. A Der Spiegel április elején idézte a bíboros szavait: "maradványaimat csak akkor vigyétek Magyarországra, ha a legutolsó szovjet katona is elhagyta hazámat", az újratemetésre viszont a tervek szerint egy hónappal az előtt került volna sor, hogy az államközi szerződés értelmében Magyarországról kivonulnak a szovjet csapatok.

A lap szerint a hazavitel mellett kardoskodók azzal érveltek, hogy a magyar parlament épületéről már hónapokkal ezelőtt levették a vörös csillagot, így tehát teljesült a bíboros végakarata. Mindszenty svájci száműzetésben élő titkára, Mészáros Tibor a tervezett újratemetést "a hullagyalázást megközelítő tapintatlanságnak" nevezte, mivel az szerinte figyelmen kívül hagyja Mindszenty szóbeli kiegészítését a végrendelethez. Mindezért a ceremónia rendezőjét, Paskai László bíborost, Magyarország prímását tartotta felelősnek.

1991. április 29-én a hamvak Magyarországra szállításának három ellenzője tiltakozása jeléül élőláncot alkotott a mariazelli sír előtt, ami miatt el kellett halasztani az április 30-i exhumálást. Miklósházy Attila Kanadában élő katolikus püspök, a Magyarország területén kívül élő magyarok lelkipásztora a helyszínen úgy vélekedett, hogy Mindszentynek a szovjet csapatok Magyarország elhagyására vonatkozó szavait - ha el is hangzottak - tágabban kell értelmezni. Miután a tiltakozók a sírhelyhez, a mariazelli bazilika Szent László kápolnájának vasrácsához láncolták magukat, s hosszú tárgyalások után sem voltak hajlandók felhagyni akciójukkal, csendőrök távolították el őket a helyszínről.

1991. május 1-jén hajnalban megkezdődött a sír feltárása. A bíboros testét - amely a szemtanúk szerint igen jó állapotban maradt fenn - új koporsóba helyezték, az úgynevezett zarándokkápolnában ravatalozták fel, majd május 2-án ünnepélyes gyászmisét tartottak. A hamvakat május 3-án délelőtt egyházi, világi és társadalmi szertartás keretében adták át a hegyeshalmi határátkelőnél, az ünnepségen részt vett több osztrák és magyar katolikus egyházi méltóság, így Hans Groer bíboros, bécsi érsek, Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek és László István eisenstadti (kismartoni) püspök.

Megjelent az eseményen Jeszenszky Géza magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter, Pálos Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, Hunkár Dénes bécsi és id. Keresztes Sándor vatikáni nagykövet, s ott volt Habsburg Ottóval az élén a hajdani osztrák-magyar uralkodócsalád több tagja is. A jelenlevőket Hans Sipötz, Burgenland tartományi főnöke köszöntötte, méltatva a főpap életútját, személyes helytállását. Alois Mock beszédében azt hangsúlyozta, hogy a hamvak átadásának szimbolikus értéke van: elsősorban Európa, valamint a katolikus egyház nagy fiának szól, ugyanakkor tisztelettel kell megemlékezni azokról is, akik a békés és szabad jövő érdekében vállalták a harcot. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter a szabaddá lett Magyarország, a magyar nép és a kormány nevében köszöntötte a küldöttséget.

A gyászmenet a kora esti órákban érkezett Esztergomba. Az út menti településeken és a székvárosában ezrek gyűltek össze az ünnepi alkalomra. A bazilikában halotti vesperást (a papi zsolozsma esti része) tartottak Paskai László vezetésével, aki beszédében felidézte Mindszenty József alakját.

1991. május 4-én az esztergomi bazilikában hívők tízezrei jelenlétében, ünnepélyes gyászmise és világi megemlékezések kíséretében helyezték végső nyughelyre Mindszenty József bíboros, hercegprímás hamvait. A szertartásra számos külföldi vendég érkezett, köztük volt Alois Mock osztrák külügyminiszter, H. H. Groer Bécs érseke, Kada Lajos érsek, a szentszéki kongregáció titkára, Jan Sokol nagyszombati érsek, Bálint Lajos gyulafehérvári és Tempfli József nagyváradi püspök. A gyászmise meghívott vendégei sorában foglalt helyet Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Antall József miniszterelnök, valamint a magyar kormány számos tagja.

A bazilika előtti téren Opilio Rossi bíboros, II. János Pál pápa személyes képviselője tartott ünnepélyes gyászmisét. A temetési szertartáson Paskai László fohásza és imája után elsőként Antall József beszélt. Kijelentette: "Most, amikor búcsúzunk Mindszenty Józseftől, amikor egy ország búcsúztatja nagy fiát, aki visszatért az ősi érsekség székhelyére, el kell, hogy némuljanak végre a kicsinyes viták. Mindszenty József hazatérése ehhez az átalakuláshoz, megújhodáshoz adjon erő."

Habsburg Ottó, az Európai Parlament tagja beszédében arra figyelmeztetett, hogy a materialista totalitarizmus nemcsak a fizikai létben végzett jóvátehetetlen pusztítást, hanem a lelkekben is. Miklósházy Attila, a határokon túl élő magyarok püspöke arra emlékeztetett, hogy a bíboros sírja már a mariazelli bazilikában is a külföldi magyarság jelképes központja volt, s most ez a mágneses erőközpont visszakerült Magyarországra. A beszédek, valamint a sírhely megáldása és beszentelése után a prímások sírkápolnájában végső nyugalomra helyezték Magyarország utolsó hercegprímását. A sírkamrát lezáró márványtáblára "Az élet megalázta - a halál felmagasztalta" jelmondatot vésték.

A Mindszenty-újratemetésnek hatalmas nemzetközi visszhangja volt, számos jelentős külföldi lap, televízió és hírügynökség készített helyszíni beszámolót, értékelést róla. Hangsúlyozták, hogy a temetés nem pusztán egyházi esemény volt, hanem erős politikai töltésű megnyilvánulás: a visszaszerzett függetlenség, a szabadság és demokrácia, az új Magyarország építése hangsúlyaival. Kiemelték, hogy a szocializmus utáni Magyarország még egyetlen temetésnek sem adott ilyen fontosságot, mivel azt az állami temetés rangjára emelte, s érzékeltették, hogy Mindszenty hamvainak hazatérése, az érsek ünnepélyes temetése "a magyarok nagy többsége szemében a kommunizmus végét jelenti országukban".

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2011

• Rákosi Mátyás 60. születésnapja
• Horthy Miklós születésnapjai, 1919-1944
• Kádár kerek évfordulói
• Hitler áprilisai
• Élet a Niitaka-hegyen túl
• Az ártatlanság kora
• Napóleont megmérgezték?
• Kábítószerek a szocializmusban
• Az elhagyott kastély