Magyar nemesi család sarja volt a "csehszlovák Rajk"

A Clementis-család nyomában

Az iratanyagot, köztük a címereslevelet is, évtizedekig Clementis László budapesti jogász őrizte, akinek a hagyatékában fennmaradt egyik, egyértelműen a 20. században keletkezett családfa-részlet szerint bizonyos Clementis Ágoston és Hajnóczy Judit házasságából két gyermek született, Mihály és ifjabb Ágoston. Előbbinek ugyanezen családfa szerint két fia – Károly és Lajos –, valamint négy leánya – Sarolta, Krisztina, Anna és Amália – volt. A keresztnevek, mint oly sok más esetben is, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy ezek alapján valamiféle nemzetiségi hovatartozást, nemzeti tudatot feltételezzünk, még úgy sem, ha ismert, hogy egy családon belül, főleg vegyes lakosságú vidékeken, megesett, hogy más-más eszmerendszer vált identitásképzővé az egyes, néha egészen közeli rokonok számára.

Ugyanakkor a Lajos nevű fiú feleségének a családfán olvasható neve; Vrany Adél, már inkább szlovák eredetet sejtet, de természetesen ez sem jelenthet önmagában szilárd pontot arra nézve, hogy melyik nemzethez tartozónak vallotta magát akár a feleség, akár a férj. Az viszont igen, hogy némi utánjárás után világossá vált, hogy a Clementis Lajos feleségeként – ez egyébként a második házassága volt a férfinak – feltüntetett nő nem más, mint Adela Maria Vraný, Václav Vraný leánya.

Utóbbi – Clementis anyai nagyapja – Kolín környéki evangélikus cseh családból származott, aki a nagyrőcei (Veľká Revúca, Szlovákia) evangélikus gimnáziumban tanult és a szepességi németek tanáraként maradt Szlovákiában. Az Apponyi Albert-féle iskolatörvény következtében leváltották a verbici (Vrbica – ma Liptószentmiklós [Liptovský Mikuláš, Szlovákia] része) evangélikus iskola tanári funkciójából és Túrócszentmártonban (Martin, Szlovákia), a Matica slovenská által alapított Szlovák Nemzeti Múzeumban (Slovenské národné múzeum) helyezkedett el.

A Vraný család, pánszláv és magyarellenes orientációjáról volt ismert. Maga Clementis azt jegyezte fel, hogy fiatal fiúként elharapott félmondatokból kiérezte, hogy a Vraný családban tabunak számít egy rokon említése, főleg nagyapja jelenlétében. Később tudta meg, hogy édesanyja testvére volt az, aki Budapesten dolgozott közjegyzőként és elmagyarosodott, ez által pedig „megszűnt létezni” apja, Václav Vraný számára. Így érthetővé válik, hogy L’udovít Clementis gyermekei közül három fia miért olyan nevet kapott, amelyek értelmezési tartománya adott helyzetben csak a szlovák kultúrkör lehetett: Dusán, Olga, Miroslav, Vladimír, Erzsébet. A fiúk nevének egész egyszerűen nincs magyar megfelelője.

Clementis Lajos, akit viszont innentől akár L’udovít Clementisként is emlegethetünk Vladimír Clementis 1861-ben született édesapja volt. A tiszolci evangélikus egyházi iskola tanára volt, amelyet – mint egyedüli helybeli szlovák iskolát – a gyermek Vladimír is látogatott. A család hagyatékában fennmaradt kéziratos családfa 1860-at adta meg L’udovit Clementis születése évének; ezt később, ceruzával jegyezte fel egy másik kéz, láthatóan nem a családfa megrajzolójáé. Ugyanezen kéztől származik a dr. Vladimírként feltüntetett későbbi külügyminiszter ugyancsak tévesen megadott születési évszáma: 1898.

Feleségének neve is szerepel a családfán, szintén hibásan, ráadásul magyaros formában: Patek Lídia. A név helyesen: Lída Pátková, asszonynevén Lída Clementisova. Az ő nevének feltüntetése tette teljesen kétségtelenné, hogy a családfán megtalálható dr. Vladimír Clementis azonos a későbbi „csehszlovák Rajkkal”, aki magyarországi nemes család sarja volt.

Vladimír Clementis története ékesen példázza, hogy Közép-Kelet-Európa etnikailag vegyes vidékein mennyire sajátságos lehet valakinek a nemzeti (és egyéb) identitáskeresése, útválasztása. Clementis keményvonalas szlovák nacionalista volt, miközben rokonai közül számosan (a legtöbben) a „barikád másik oldalán” álltak.

A talán legizgalmasabb kérdésre jelen körülmények között – újabb, ismertetlen források felbukkanásáig – egyelőre nincs válasz: tisztában volt-e a kommunista politikus családja nemesi eredetével, ismerte-e a nacionalista gondolkodó magyar őseit, egyáltalán tudatában volt-e magyar rokonságának, vagy a szülői házban ezeknek a tényeknek semmilyen hagyománya nem volt már, mert egészen kiveszett a 20. század elejére? Ha az utóbbi lehetőséget feltételezzük, akkor máris érthetőbb (ha nem is elfogadhatóbb), hogy milyen talajon sarjadzott Vladimír Clementis szélsőséges nemzeti érzülete, ellenben ha előbbit, akkor vagy egy gátlástalan karrierista sajátos arcélű portréját kell megrajzolnunk vagy pedig egy sokkal összetettebb kérdéskörbe kell(ene) belebonyolódni, ami azonban nyilvánvalóan túlmutat ezen felfedezésen.

A részletes, családfával kiegészített tanulmány, hivatkozásokkal az idén örvendetesen megújult Turul 2. számában olvasható.

1. Szerepe a mai napig megosztja a közvéleményt
2. A Clementis-család nyomában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona